Síelésünk kivesézése

„Ezelőtt az iskola előtt többnyire úgy oktattam, hogy egyszerűen átvettem, amit a különböző szakirodalmak mondtak. De ahogy kitanultam a szakmát, kiderült, hogy ezek egy része felejthető.”

Már említettem valahol, hogy a könyvespolcomon lévő 0. 6 méter hosszúságú sí szakirodalomból mindössze a 20 % találtam olyannak, melyből meríteni tudtam, amikor összeállítottam a tematikánkat. Ez egybevág azzal, amit te is mondasz.

Völgytámasz:
Nekünk sincsen a tantervben. De (terepen) alkalmasint megmutatjuk, melyek azok a helyek, ahol hasznosan lehet alkalmazni. Hogy melyik „nagymogul nemzet” mikor tette bele a nemzeti tantervébe és mikor miért került ki onnan nem tudom. Azt viszont olvasmányaim folytán tudom, hogy néhány igen nagy név rendszeresen alkalmazta. Az egyik arra használta, hogy ne kerüljön hibás helyzetbe, (sebességszabályozás), a másik, (Albertó Tomba) a már bekövetkezett hibás helyzet (nagyon szeretett kockáztatni) javítására alkalmazta. Én a sebességszabályozás egyik (segéd) funkciójának tekintem, amit nem kell feltétlenül használni, de ha helyzet van, hasznos részcélokat lehet vele elérni. Ez tulajdonképpen egy FÉLEKE, mely nem csak az un. ellökési pozíció (megakasztás), kialakításához, hanem megakasztás nélkül is használható. (Hegytámaszban sincsen akasztás, mégis támasznak nevezzük).

„Így tehát technikailag helyes az, ha a fizikának engedelmeskedve, de a lehetőségeit kihasználva síelünk. Ebben benne kell foglalni az előrelátást, tehát akkor igazodunk jól a körülményekhez, ha azok fenntartható, egymásra építhető mozgássorokat eredményeznek.” EZT (részemről) ÖRÖMMEL FOGADOM EL DEFINÍCIÓNAK!

Ahol már némileg eltér a gondolkodásunk, (de hát ezt nézzétek el a korom miatt):

Írtam korábban, hogy akár a verseny, akár az amatőr síelésben alkalmazott technikák (szerintem) az egyetemes síelés részei. De én (konyhából – irodából jövő) amatőröket próbálok ÁLTALUK KONTROLLÁLHATÓ TECHNIKÁKRA okítani, és ez azért nem ugyanaz, mint a versenyzők által alkalmazott megoldások.


Akkor csapjunk a lecsóba!
Amit az élváltásról leírsz, fontos dokumentum, minden komolyan érdeklődőnek ajánlom biztonságba helyezésre, (saját lementés).

Amit én bátorkodtam megemlíteni, (első hallásra) olyan nagyon nem tér el attól, amit te mondasz, mert itt is van a leélezésben egy lazítás. Nem is lehet másként, a tónust így vagy úgy de fel kell oldani. AZ ELTÉRÉS A FELÉLEZÉS SZAKASZBAN VAN. Persze azért van eltérés egyebütt is, de túlságosan akadémikusnak tűnhetne, ha leírnám, ezért másként mondom.

A dátumokkal bajban szoktam lenni, abban az évben történt oktatói továbbképzésen, (Kaprun) amikor Norbi a vezető oktatói címért hospitált, és éppen abban a csoportban, melyben én is ott voltam, ő mutatott egy rendkívül érdekes gyakorlatot. Leírom a gyakorlatot, ebből azonnal látni fogod, hogy miről van szó.

Hosszú karcolt ívek, bot nélkül. AZ ÉLVÁLTÁS PILLANATÁTÓL AZ ÍV VÉGÉIG AZ ÍVBELSŐ KAR A KÖR KÖZEPE FELÉ MUTAT, az ívkülső kar a külső csípőn van. Az ív váltásakor a karok is váltanak.

Amikor volt ez a továbbképzés, nekem már megvolt a Német Szövetség a Síoktatásért 9. átdolgozott kiadása, melyben minden korábbinál részletesebben van tárgyalva a testforgatás előreforgatás – ellenforgatás témaköre, és nem keveset kísérleteztünk azzal, hogy hogyan is működik ez carving sí esetében. Nos, jelentősen másként, mint a régi dióverőkkel. Tehát amikor Norbi ezt a gyakorlatot megmutatta, számomra már nem volt újdonság, már be volt gyakorolva, és így dicséretet kaptam a végrehajtásért.

Persze, lehetséges, hogy azóta megint változott a felfogás, és most már ez hiba, de mondjuk jól meg kellene indokolni, hogy miért is az. Mert (szerintem) ez a megoldás teljes mértékban belefér a „definíciódba”.

Lenne itt még egy fontosnak tűnő dolog.

Volt egyszer egy vitám egy síoktatóval, aki azt mondta, miért kell az SMSZ - nek saját utat járni, amikor itt vannak a kitűnőbbnél kitűnőbb nagy nemzetek által kidolgozott tematikák. Erre én is azt mondtam, hogy miért is kellene nekünk másokat utánozni?

Egyfajta analógia, hogy miért akar az amatőr mást, mint ami a versenyzőnek jó? Miért ne, kérdem én? Nekem nincs ott a stangli, nem időre megyek, miért is ne csinálhatnék valami mást, mint amit az éppen aktuális versenysport favorizál? Az SMSZ –nél folyó műhelymunka aztán tényleg jól reprezentálja, hogy mi is viszi előre a dolgokat valójában.

Amiről beszélek, egy technika, mely feltűnően más, mint amit a sípályákon látni, mindazonáltal szépen - harmónikusan, takarékosan tud vele menni a jól síelő amatőr. Ami kissé nehézzé teszi, hogy az átlagosnál jobb koordinációs képesség szükségeltetik hozzá, de mint tudjuk, az gyakorlással fejleszthető, és a gyakorlás során a korábban eltérő képességek nagyrészt kiegyenlítődnek. Ez amúgy a Kanyarsí Oktatási Technológia (Hatékony Síoktatás Csoportoknak), egyik sarokpontja.

Így ismétlem, amit már korábban mondtam, ezt a sokszínűséget imádom ebben a sportban.

Replaci
+ 36 30 907 1872
Rendszerhez igazító kisízés a Kiztsteinhornon.
http://www.kanyarsiklub.hu/2011_Kaprun_1_kisizes.html