Újfent csodálatos szezont hagytunk magunk mögött. Ilyenkor erőt vesz az emberen a szomorúság, a tanácstalanság, hasonlóan ahhoz, mint amikor vége van egy olimpiának vagy egy labdarúgó-világbajnokságnak és a normális férfiember úgy érzi, hogy itt a világvége, nincs mit csinálni…
A különbség csupán annyi, hogy míg az első esetben passzív szemlélőként vagyunk részesei az eseményeknek, addig Visegrádon aktív szereplőként húzgáljuk az egyre jobb és jobb íveket, ahogy közeledünk a szezon vége felé és fantasztikus élményekkel feltöltődve, teljesen kicsrélődve térünk haza nap mint nap a sípályánról.
A sportértékű síeléseknek hála az ember nagyon kis zökkenővel tud átnyergelni a nyári sportágára (sajnos kénytelen).
Köszönöm sporttársaim nevében is és nemcsak a jó pályát, hanem a mindig jó hangulatot is!