A "választott" energia esetében a kellő mennyiség, az ellátás biztonsága és az ár határozza meg a feltételeket.

Magyarországon egyelőre nagy volumenben és gazdaságosan "kitermelhető" mértékben a megújulók kapcsán a napenergia és a fűtési célból a geotermikus energia áll rendelkezésre. A napenergia, tekintettel annak jellegére (sötétség, nappalok hossza, besütési szög, borús idő vagy egyéb gyengítő hatások - főként őszi-téli időszakban a "medence hatás") nem állandóan és azonos hatásfokkal áll rendelkezésre, így csak részben nyújt megoldást és nagyon hiányzik hozzá a jelentős energiatárolási faktor. A szél energiát is természetesen lehet hasznosítani, de abból számtalan más helyszín Európában sokkal jobb potenciállal bír.
A terület igényt sem szabad elfelejteni, mert akár mezőgazdasági termelésre alkalmas vagy erdős területeket szükséges beáldozni az alternatív energiaforrások kinyeréséhez.

Az elektromos energiát sem könnyű szállítani nagyobb távolságokra, nem véletlen, hogy egyelőre a Szaharát sem tették tele napelemekkel, nem beszélve egyéb ottani hatásokról (a héten volt valahol erről egy érdekes cikk). Sajnos ott van még, hogy ha folyamatosan energiahordozó vagy energia behozatalra van szükséged, akkor kiszolgáltatott helyzetbe kerülhetsz másoktól.

A magyar lignit fontos, hogy stratégiai tartalékként rendelkezésre álljon, mert mondjuk egy jelentősebb kozmikus test becsapódása vagy nagy mértékű szeizmikus aktivitás esetén, ami még nem pusztítja el a mai társadalmat, de miatta hosszabb időre nagyobb por, tüzekből eredő korom kerül a légkörbe, egy fajta radioaktív téli helyzet léphet életbe vagy történhet extrém jellegű klíma változás is, amikor nem mindegy, hogy házon belül van-e bármilyen gyorsan elérhető és felhasználható erőforrás. Krakatau vulkán 1883-as kitörése jelentősen befolyásolta a földi klímát (kevesebb napfény miatt globális hőmérséklet csökkenés állt elő).
Szóval, ha nem is használnám, de hagynék olyan technológiát, amivel újra gyorsan használni lehessen, ha szükség van rá.

Az is fontos szempont, hogy nem lehet az erőművek egy jelentős részét csak úgy le/felkapcsolgatni, ahogy a nap sem áll rendelkezésre 24 órában és amilyen a mai ember, már pár nap áramszünet után is kaotikus állapotok alakulnának ki.

A jelenlegi technológiákat és társadalmi működéseket figyelembe véve, egyelőre energia mixben látom a közel jövőt, de ha az akkumulátor technológia (könnyebben elérhető és jelentős mértékben rendelkezésre álló anyagok, jobb hatásfok, jobb újrahasznosíthatóság, kevesebb környezeti ártalmak az előállítás során, stb.) vagy más energiatárolási technológia, illetve a fúziós erőművek szintet lépnek, akkor könnyebb lesz a spájzba eltárolni a szénhidrogén alapú energiahordozókat rosszabb időkre.

Addig is legalább az egyén tegyen meg a maga szintjén mindent, ne terhelje túlzottan kényelmi faktorból tovább a környezetet, ne csúcsfogyasztóként élje az életét, ha a természeti lehetőségek korlátosak.

Visszakanyarodva a hazai síélethez, szerintem az is egy vizsgálandó szempont, hogy ha a hazánkban több lehetőség áll rendelkezésre, akkor talán valamennyivel kevesebb ember rohangál egy-két napra ezer-kétezer km-t megtéve hódolni ennek a szenvedélyének, extra energiaforrást igényelve és szennyező anyagot kibocsátva, közlekedési eszközöket amortizálva, azaz összességében, ha ésszerűen tesszük a fejlesztéseket, akkor talán még spórolhatunk is a világnak azzal, hogy a csúcsfogyasztást bizonyos alternatívákkal visszafogjuk. Ez esetben is a vonat/síbusz kombináció felé terelném a gondosabb fogyasztókat.
Persze, lehet ennek hátulütője is, ha a közeli elérhetőség és olcsóbb módozat olyanokat is bevonz, akik eddig nem voltak "sí fogyasztók" :)