Eplény ma is jól vizsgázott.
Szokás szerint 7 órakor indultunk Albertfalváról és 8h30-ra értünk Eplénybe egy budaörsi tankolással. A pénztárnál ekkor még nem volt sor sem. Gyors öltözés után rekordot javítottunk, mert 9h03-kor már a Szent Sólyom ülésein haladtunk a hegytető felé.
Külön öröm volt, hogy a szokásos két pályán kívül (1-es, 7-es) most két újabb, eddig még nem bejárt pályával is próbálkozhattunk.
A 4ill. 2üléses felvonók mellett mentek a csákányosok is, így gyakorlatilag folyamatosan lehetett körözni.
Az olvadó hó próbára tette a combizmainkat, de élvezetes volt a két óra, ami alatt 10 kört tudtunk abszolválni (egyszeri WC szünettel).
11 körül már nőtt a tömeg, így jobb volt abbahagyni, no meg a jegyünk is lejárt.
Fura dolog, hogy csak a parkolóban szabad akár a forró csokit is elfogyasztani. Így ott kellett hagyni a büfénél a léceket és a csokizás után vissza kellett menni értük. De ez legyen a legnagyobb bajunk.
Azért azt most is megemlítem, hogy a kártya olvasót ideje lenne már rendbe tenni, mert ma is sokaknak okozott bosszúságot. Nekem az jelentette a megoldást, hogy mindig kivettem a kabátujjamból a kártyát és kézzel pontosan pozicionáltam. Azért ez elég fapados megoldás a XXI. századi informatika szintjéhez képest, de ez volt, ami gyorsan és megbízhatóan működött.
13h30-kor már otthon is voltunk és kezdhettük az ebédet.
Hajrá Eplény, talán még lesz esély lemenni!
Kellene azért néhány fagyos éjszaka...