Ma sikerült a család 4 férfitagjának együtt síelni Eplényben. A leutazás elég kalandosra sikerült, mert reggel 8 óra körül Várpalota után ónos eső lepte be a 8-as utat és erre láthatólag nem készültek fel sem az út üzemeltetői, sem az autósok.
Szerencsére időben felfigyeltünk a villogókra és le tudtunk lassítani. Veszprémig 5-6 kisebb-nagyobb baleset mellett haladtunk el. Nem mertem az adott helyzetben a hajmáskéri rövidítést igénybe venni. A sebességi is 40-50km/h volt a 110 helyett. A 82-es úton is dugó várt, így a tervezett 8h30 helyett csak 9-re értünk le.
Szerencsére most gyorsabb volt a pénztár, így 8h36-kor már a Szent Sólyom frissen cserélt ülőpárnáin ülve haladtunk a hegytető felé.
Dec. 23-hoz képest ma sokkal többen voltak. Figyelni kellett a kejlfeljancsit játszó kezdő deszkásokra is.
10 óra után nőtt a tömeg. Az utolsó csúszás előtt pedig felavattuk a fent kinyitott és kibővített vendéglátó helyet. Jó döntés volt, mert a lenti tömegnél lényegesen barátságosabb környezetben fogyaszthattuk el a forró csokinkat.
Az utolsó csúszásra már eléggé össze lett túrva a pálya, de még abszolút jól használható volt. De a 2 órás jegy nekünk így is elég volt. Most is jónéhányan velünk egyszerre indultak haza. Megnyugvást adott, hogy érdemes korán érkezni, mikor az autónkhoz mentünk a lenti parkolóban és láttuk az összezsúfolódott embereket, akiket a szinte megtelt fenti parkolóból kisbuszokkal szállítottak le.
Élvezzük Eplényt, amíg lehet!
UI: a beléptető kapuk érzéketlenségén igazán javíthatnának az üzemeltetők.