Alapvetően családi és kisebb-nagyobb baráti társasággal kiegészülő síelő csapat vagyunk, akiknek rendszeresen én szervezem az utakat. Sok síterep szerepel a bakancslistámon, Val Gardena évek óta rajta van, de nem elsősorban a Sella Ronda miatt (ez már vagy tíz éve mindkét irányban meg volt), hanem önmagáért. Régóta szeretném tudni, hogy mit jelent, ha egy síterep öt csillagos értékelést kapott, ha rendszeresen előkelő helyen szerepel különböző ranglistákon, milyen az, ha alagutak vagy földalatti vasutak kötnek össze sífelvonókat, milyen az olasz vendéglátás, stb. Sajnos nagyon kevés beszámoló születik erről a helyről, ezért döntöttem úgy, hogy a saját élményeimmel próbálom gyarapítani a helyről származó ismereteket.
Ezúttal a csapatunk 40 éve síelő, 60 és 60+ éves felnőttekből és több év kihagyás után (egyikük 15 év után) újra síelő fiatalokból állt. Ezért választottam Val Gardena ALPE DI SIUSSI területét, mint kiindulási bázist, aminek besíelése után más területekre is elkalandoztunk.
A szállás a hegyoldalban egy minden igényt kielégítő parasztházban volt, 4 km-re a felvonótól (egyetlen negatívum). 100 nm, három hálószoba, három fürdőszoba, felszerelt konyha, barátságos háziak, reggel friss péksütemény a kilincsen, ajándék frissen sütött almás rétes, gyönyörű kilátás a völgyre, garázs, mindez megfizethető árért.
A beszámolóm célja az élményeim átadása, ezért most nem sorolom fel a megsíelt sípályákat, a megtett kilómétereket. Legyen elég csak annyi, hogy a 175 km sípálya és a 79 felvonó bőségesen elegendő egy hétre.
Az élményeket földrajzilag két részre kell osztani – van az ALPE DI SIUSSI és az összes többi. Az „összes többi” is kiemelkedő színvonalat jelent, de ami bennünket megfogott, az az előbbi – vagyis az APLE DI SIUSSI páratlansága. Ha szikrázó napsütés van, szerintem kevés szebb hely van ennél a területnél. Még egy vaskos vélemény – szerintem ez nem csak a komfortsízők és az idősebb sízők (erről még lesz szó lentebb) Mekkája, hanem minden telet és havat kedvelőé, 0-tól 100 éves korig. Itt megfér az összes szakág, a lesiklás mellett több mint 50 km sífutó pálya, továbbá 23 km szánkópálya van. A szánkópályák napközben is használhatók, mert szánkók szállítását megoldják. Különleges élmény 1800 méteren turistákat szállító lovasszánokat, babakocsit toló párokat, kutyát sétáltatót vagy csak szimplán sétálókat látni, akik békésen megférnek a síelőkkel. A hely ideális olyan családok, társaságok számára, ahol ne mindenki síel, vagy valamilyen okból (pl. gyerekfelügyelet, stb.) nem síelhet. A sírégió nem csak felvonókkal (2 db kabinos), hanem síbusszal is megközelíthető. A helynek saját honlapja is van, elérhető a Val Gardena honlapjáról.
Ami pedig az idősebb sízőket jelenti, én személyesen beszéltem 79 éves síelő hölggyel, láttam síoktatót 70 év körüli „nebuló”-val és természetesen számtalan idősebb sízőt, aki a maga kényelmes tempójában, a sok év alatt csiszolgatott ragyogó stílusában élvezte azt, amiért ide jött.
A vendéglátásról csak annyit, hogy a területen számtalan családi vállalkozásban működtetett hütte van, ahol kiváló a vendéglátás, az étlapon a szokásos kínálat mellett helyben előállított alapanyagból készített ételek is szerepelnek. És ez nem csak a reklám helye, hanem ezeket az állatokat (pl. törpe kecskéket) akár meg is lehet simogatni.
2019.01.26. és 2019.02.02. között hat napot töltöttünk itt. Ebből öt napon kiválóan lehetett síelni, a hatodik napon elkapott bennünket a havazás, ami sokat levett az élvezeti értékből. Sajnos a havazás a hazafelé vezető utunkba is lényegesen beleszólt, mert a Brenner-hágó lavina miatt le volt zárva, így kb. 150 km-es kerülőre kényszerültünk.
Mindent összevetve, kiváló hetet töltöttünk Val Gardenán és minden bizonnyal nem utoljára síeltünk ezen a méltán kiválóra értékelt síterepen.