Adatvédelmi tájékoztatónkat itt találod. A minőségi szolgáltatás érdekében sütiket használunk.
ELFOGADOM
Menü ≡

Werfenweng síterep leírás cikk galéria videó wellness értékelés, élménybeszámolók

Üzenet írásához regisztrálnod kell, vagy be kell jelentkezned.
laponként: összesen 1, rendezés:
Ez egy kiemelt üzenet ebből a topikból: Werfenweng
Üzenet szövege
Feladó:  goloFérfi
Dátum: 2011.11.12. 23:58
(Üzenetazonosító: 123847)
golo Hozzászólások: 912
Regisztrált: 2010.01.02.
BEMUTATKOZÁS

Egy kis nosztalgia. Jó volt újra elolvasni. Ezt akkor írtam, mikor még friss volt az élmény. Ez egy olyan túra volt, amikor az időjárás nagyon necces volt, de mivel már nagyon hiányzott a csúszás, így elindultunk. Semmi sem volt előre eldöntve, ez elég tipikus nálam :)

"Szombat hajnalban végül ketten indultunk útnak. Most sem voltam biztos benne, hogy hova menjünk, ezért abban maradtunk, hogy először megnézzük Krippensteint. Nem nyújtott szép látványt. Eső esett és a webkamera képén (az állomáson van egy TV) semmi sem látszott a köd miatt. A friss hó összesen csak 15 cm volt, ez kevés. A nagyobb baj, hogy itt ködben nem tanácsos elindulni, mert rengeteg a letörés. Menjünk innen, mondtam. Útközben az útról láttuk, hogy milyenek voltak Dachstein-West pályái, a hóhatár kb. 1200 m-en volt és nem nézett ki túl biztatóan, ezért innen is továbbálltunk. Fél 11-re értünk Werfenwengbe, alul már zöld volt a fű, csak a pályán lehetett lecsúszni a völgyig, de tudtam, hogy hátul, a régi ülős liftek mellett lesz valami.

Fenn a csúcson gyönyörű volt a látvány. Párás, szűrt fény, szélcsend és vastag hó (ebből 20-25 cm friss) fogadott minket, és alig lézengtek emberek. Ez lesz a mi napunk! Becsúszva az erdőbe először nagyon meglepődtem, mert ilyen állagú hóval még nem találkoztam. Felül porhó, alatta kása. Könnyen megcsúszott, több helyen is látszott kisebb lavinák nyoma. A második-harmadik menetre viszont ráéreztünk és nagyon élveztük. Feltűnt, hogy rajtunk kívűl senki nem jár erre, csak a mi nyomaink szaporodtak. Délutánra tömörödött, stabilizálódott a hó és már nem indult meg alattunk. Ennek ellenére úgy gondoltam, hogy a kabinos melletti nagy katlan ma inkább kimarad, mert lavinaveszélyes. (Másnap, mikor lecsúsztam benne, meg is találtam egy spontán lavina nyomát.)

Fülig ért a szánk, és alig akartuk elhinni, hogy senki más nem járja össze a helyet, csak mi. Mi lenne, ha holnap is ide jönnénk? Benne vagyok, mondta Atkó, ezzel el is döntöttük a kérdést. Vasárnapra annyi változott, hogy éjjel esett egy kis porcukor, reggel a csúcson -7 fok volt, és a tegnapi fogós, puha hó átkristályosodva laza porhóvá vált, ettől még gyorsabb, nehezebb lett a terep. Egész nap itt csúsztunk, és bár ezen a napon több ember volt, a pályáról senki sem tért le. Az ötödik menet után megbeszéltük, hogy lecsúszok a nagy katlanban, mert nem hagyott nyugodni. Könnyebb volt, mint hittem, a kuloárban is elég hó volt, simán le lehetett jutni az útig. Az úton viszont, ahol nem volt árnyék, ott már elolvadt a hó, de általában volt egy 20 cm széles sáv (hómotor nyoma), ami többé kevésbé elég volt, de fékezni már nem tudtam, csak a sárban. Lent a völgyben már tavasz volt, virágok, madárfütty."

laponként: összesen 1, rendezés:
h i r d e t é s
h i r d e t é s
UTASBIZTOSÍTÁS -10% » FELIRATKOZÁS HÍRLEVÉLRE »
A SIELOK.HU SZÁMOKBAN
A portált jelenleg 48 vendég és 5 regisztrált felhasználó látogatja.