Szia Joci!
Egyfajta misszióként élem meg, hogy az eddig még sehol nem tárgyalt síelés közben érvényesülő általános fizikai törvényszerűségeket érthetővé téve, egy kicsit közelebb hozzam azokhoz a síelőkhöz, akiket ez érdekelhet.
A kezelt és kezeletlen sípályákon naponta adódnak helyzetek, melyeket kezelni kellene. Hogy hatvannal mentünk, vagy ötvennel, vagy harminccal, arra a balesetet vizsgáló szakértőnek jól bejáratott módszerei vannak, (sajnos volt benne részem). A síelőnek, amikor helyzetbe kerül, csak reflexszerű cselekedetekre marad ideje. Az ilyesfajta (mentő) cselekedeteknek azonban csak akkor van esélye, ha a cselekedet már tényleg reflex szinten működik. Amit a km. (60/30) és ütközés összefüggéseiről írtam, AZ EGY PÉLDA, AZ ÉRTHETŐSÉG KEDVÉÉRT.
Ezt írtam: „Ennek a fizikai törvényszerűségnek az ismerete (adott esetben) életmentő lehet, amennyiben tehát NINCSEN MÁS LEHETŐSÉG, akkor a használata erősen javallott.”
Bírósági szakértő szerint néha nüansznyi különbség dönt a „végeredményt” illetően. Kórház, vagy zsák, ez itt a kérdés.
Tudom, ennek emésztéséhez nem ártana egy kérődző gyomor.
Üdv. neked és az olvasónak, Replaci