Szia Joci!
Joci, azért irkálok itt (és másutt) ezekről a dolgokról, mert abban reménykedem, hogy (talán) bekerülhet a hétköznapi síelők gondolkodásába, hogy összehasonlíthatatlanul esélyesebb (előbb) a tudatos, majd (később) a reflex -é vált kontrolltechnikákban bízni, mint a szerencsében. Ha ez bekövetkezne, akkor az kedvezően befolyásolhatná a baleseti statisztikákat. Persze valójában nem a statisztika a fontos, hanem hogy van -e a síelőnek egy olyan "kialakított reflex raktára", melyből, (ha olyan helyzetbe kerül), pánik helyett a "legkisebb rosszat" tudja kiválasztani. Mert változatlanul úgy vélem, hogy az, életet menthet.
Szívem szerint három szálon válaszolnék, de miután ezt ítélem a legfontosabbnak, most ezen indulok:
„Utolsó mondatoddal élve. Hiába kérődzöm rajta, csak nem veszi be a gyomrom. Újra és újra vissza jön. A megfelelő helyen, hozzá alkalmas sebességnél a történet rendben van a részemről. Síeléskor napi szinten alkalmazom még én is. De nem ott, és úgy, ahogy azt te lefestetted.” –írod.
Gondolom, erre a (ez az utolsó) mondatra utalsz: ”Ennek a fizikai törvényszerűségnek az ismerete (adott esetben) életmentő lehet, amennyiben tehát NINCSEN MÁS LEHETŐSÉG, akkor a használata erősen javallott.” Azt fűzöm most hozzá, hogy amikor ezt leírtam, két alternatívát láttam: 1. Ütközés az aktuális sebességgel. 2. Sebességcsökkentés bármi áron!
Bizonyára látod, nyitott vagyok a kollektív szerkesztésre, illetve (ha van jobb megoldás), módosításra. MIT IS JAVASOLNÁL TEHÁT TE A SÍELŐNEK, HA EGY ILYEN HELYZETBE KERÜLNE? Az komolytalan válasz lenne, hogy ilyen helyzet nem fordulhat elő!
Várom válaszod, üdv. Replaci
Keresés
13 cm
