Egy hosszabb schladmingi síelés végén, hazafelé úton levezetőnek megnéztük Riesneralmot. A főn már igencsak dolgozott, kemény plusszok voltak, minél magasabbra értünk, annál keményebbek, érdekes módon. Lent az Enns völgyében még 0 fokot mutatott az autó, fent a pályák aljában már +5, a hegyen pedig még ennél is több volt. Maga a pályarendszer nem túl bonyolult, a csúcsról két irányba lehet elindulni, és ugyanebből a két irányból lehet ülőfelvonóval visszajutni. Az új 6 személyes melletti pályák nekem jobban tetszettek, annyiszor keresztezik egymást, hogy a variációk számát fél nap alatt nem is sikerült megfejteni. A másik oldalon van egy fekete pálya is, amin mintha félbe maradtak volna az előkészületek, kőkeményre volt ratrakolva, de teljesen egyenetlen volt a felszíne, hepe-hupa, kátyú és göröngy mindenhol, úgyhogy a belünket is kirázta, mire leértünk. Nevéből kiindulva (Europacup-hang) valószínűleg versenyre készítik elő, mindenesetre csak mazochistáknak ajánlom jelenlegi állapotában, helyette a piros alternatívát érdemes választani, sokkal kellemesebb élményeket tartogat. A csúcson vadiúj hütte nyílt elképesztő kilátással, hangulatos berendezéssel. Összességében nagyon barátságos hely, magassága miatt hóbiztosnak tűnik, viszont eléggé eldugott, tömeggel talán még a főszezonban sem kell számolni, és a napijegy árak Schladminghoz képest közel 25%-kal olcsóbbak, ami újabb vonzerőt jelent. Egy hétvégét egész biztosan megér, főleg a szomszéd Planneralmmal kombinálva!