A szezont ismét itt kezdtük, szokás szerint november első hétvégéjén. Idén kissé más tervekkel vágtam neki az évnek. Több mászás,túra, ha lehet el a pályától. Ezzel a szemmel készülődtem,kerestem a lehetséges túracélokat. Végig kellene járni a gleccser feletti gerincet. Meg is találtam a teljes leírást:
http://www.hikr.org/tour/post84523.html

Pénteken ragyogó napsütés, szerencsére megy a Panoramabahn. Ennek az aljában hagyom a lécemet,amit egy önzetlen túratársam vállalt felvinni a gleccser tetejére. Megyek két kört, keresem az utat a Fraganter hágóba, de nem igazán találom. Végül látok egy jónak tűnő felmenetet, ami a lezárt 14-es pályából indul. Nekivágok, hamar lejönnek a rétegek.Egy vékony aláöltöző épp elég. Nincs nagy hó, de kemény fagyott. Sítúra bakancsom jól tart benne. Feljebb tartva elunom a taposást és belevágok jobbra a hegyoldalba,mert nem tűnik nehéznek. Nem is az, de elő kell venni jégcsákányt. Felérve a kis tetőre balra magam alatt látok a hágóban egy keresztet. Jó, gondoltam ekkor, kihagytam a Fraganter hágót. Hát nem, rövid időn belül kiderült,hogy jól eltájoltam magam, és a Nieder hágóba indultam meg,a Fragenter csak ez után következik,mindegy már ez a plusz óra belefért. A következő Herzog Ernst Spitze egy jó nagy meredek domb,amire fel kell menni. Egy időután úgy gondoltam, hogy egyszerűbb és gyorsabb lesz,ha vasat húzok. Ez bevált, a grivel F2 remekül tartott, két bottal jól haladtam. Igyekeztem nem az élen haladni,kerülve a párkányokat,inkább a fagyott É-i oldalban. Megint elő kellett venni a csákányt is. Helyenként egészen alpesi jellege volt az útnak 60 fok körüli meredekséggel. Elértem a biztosított szakaszhoz. Ez egy kb. 30 m hosszú C körüli steig, amire számítottam, így volt nálam beülő és szett. Az ilyen szakaszokban mindig az kulcs,hogy a drót mennyire van hó alatt,ezért elöl hagytam a csákányt. Másztam régen eleget télen sziklát, így nem volt szokatlan hágóvasban állni a tüskéken.Feljebb a helyzet bonyolódott, mert a drót jórészt szorosan a sziklát követte, és ezért többnyire nem látszott ki a hó alól. Fél kézzel a drótba kapaszkodva, helyenként az orrkörmökön állva, csákányoztam a havat,és tologattam feljebb a karabinereket. Egyszer minden jónak vége szakad, és felértem. Ideje is volt, mert a vékony kesztyűmben már nem nagyon éreztem az ujjaimat. Fenn levettem a már többet nem kellő szettet és a jól bemelegedett kezeimen a síkesztyűvel szaporán indultam tovább. Épp egy jó meredek részen harántoltam át, amikor szólt a telefonom. Gondoltam, hogy a társaim keresnek ezért felvettem. Közben sajnos az egyik kesztyűm elhagyott. Az aggódókat megnyugtattam, majd valami csodában bízva elindultam a kesztyűm után. Kb. 100 m után rá kellett jönnöm,hogy a keresés reménytelen. A fél pár kesztyű feliratozott a hegyen elvesztett tárgyak gyűjteményébe. Elindultam hát fölfele,és meglepetten konstatáltam, hogy lihegek. Ja, a magasság már észrevehető. Már jó fenn látszott a csúcskereszt, de még vagy 40 perc kellett mire felértem. Csúcsfotó, a csoki elmaradt, öröm.Még egy kis figyelem tovább a gerincen és fenn-lenn vagyok a gleccseren. A lécem ott vár. Miközben pakolászom, befut Attila,váltunk pár szót,látja rajtam,hogy most nagyon kerek a világ. Merev lábakkal lesízek a gleccseren,nem erőltetem, ebből ma ennyi elég. A szezon elkezdődött.

Néhány technikai adat itt:

http://www.movescount.com/moves/move130237630

Felszerelés: Téli(hágóvas,jégcsákány,bot)+ ferrata szett.