Ismét eljött április vége, és ez szokás szerint Mölltal. Idén öt napra mentem és vittem a montimat, ami a legjobb döntésnek bizonyult. 26-án munka után kiautóztam Flattachba a szokásos helyünkre. Szombaton, bár az idő annyira nem nézett ki rossznak, inkább a bringa mellett döntöttem, és első túrának feltekertem a vasútig, majd tovább a sorompóval lezárt úton. Itt kint volt egy tiltó tábla, amin igencsak meglepődtem, hiszen ez nem divat errefelé. De mint kiderült valami építkezés miatt mixeres betonszállítók jöttek mentek. Van egy alagút az elején, és lámpa nélkül nem éreztem valami jól magam benne. 1500 méter körül fordultam vissza enyhe havazásban. Azért 12 km-en az 1000 méter szint összejött. Egy kisebb pihenő után délután a másik irányba indultam, és - mint utóbb kiderült - egy Sankt Daniel nevű templomhoz tekertem fel. Megérte, csodás panoráma a völgyre. Ez volt az út:
http://www.movescount.com/moves/move283953103

Másnap fenn minden zárva. Én az előző napi fáradalmakat pihenve csak a folyó mellett tekertem egy kisebbet. Hétfőn sok jóra nem számítva csak felmentünk. Mölltal a legrosszabb formáját hozta. Erős szél, köd, kavargó hó. Jellemző, hogy a kabinajtóba egyenként (mert másképp nem fér be) berakott lécemet a szél kiemelte szinte teljesen vízszintesre. A síbot csuklóhevederét a sífékbe akasztva tudtam visszahúzni. Két kör ebből elég is volt. Délután hármasban felfelé indultunk a folyó mellett. 20 km után fordultunk meg. Érdemes erről az útról pár szót szólni. 95 %-a aszfalt, tökéletesen jelölve, igazi élmény bringa, a folyót kerülgetve.
Kedden a rossz idő tovább tartott, már lent is esett többnyire, felmenni nem volt értelme. Délután csöpögő esőben azért csak elindultam, ezúttal megint lefele. Obervellach után gondoltam feltekerek Mallnitzba, de nem esett túl jól sem az emelkedő sem a forgalom. Kb. 1 km után egy tábla azt jelezte, hogy Kaponig Klettergarten 3 km. Ezt nekem, mint valamikori mászónak hivatalból meg kellet néznem. Igen derekas emelkedő után értem fel, mint kiderült a régi vasútállomásra, ahol a régi vasútvonal támfalába építettek egy perfekt mászóiskolát. Az utak jelölve, kiépítve, nittek, standok. Kicsit szürreális volt az egész. Ahogy a templomnál itt is tök egyedül, körbe a havas hegyek, körülöttem a virágzó fák az esőben. Kicsit körbejártam, sajnos a bringás cipőm nem adott lehetőséget a mászásra. Aztán elindultam a felszedett vasúti pályán kialakított dózer úton Mallnitz fele. Pár km után el kellett döntenem, hogy az idő miatt visszafordulok, vagy tovább és a főúton le. Inkább az előbbit választottam:
http://www.movescount.com/moves/move283953188
A neten rákeresve találtam meg, hogy régen Kaponig volt Obervellach vasútállomása, ahova a szintkülönbség miatt egy kabinos felvonóval is fel lehetett jutni. Utóbb a Taueren vasutat átépítették, így ezt a szakaszt egy alagútban kerüli ki a vonat.
Május 1-én az SSC utolsó napján végre megjött a jó idő, így pár órára felmentem lezárni a szezont. Meglepő volt látni, hogy a JET bal oldalán az érintetlen oldalt a freeriderek 2 óra alatt rommá sízték. A szokásos móka, mindig jobban jobbra, aztán le a sziklák között a kettes ülőshöz. A hó fenn nem volt rossz, de volt már jobb is. Lehet az is, hogy csak elkényeztetett az idei tél. Lejjebb fagyott, szélfútt. (A pályák persze rendben voltak, de ezek már csak ritkán hoznak izgalomba.) Sajnos az Alteck nem ment. Persze csak átnéztem a gasteini oldalra is. Volt benne nyom. Nem baj, majd jövőre talán. A vége mindig ugyanaz, a Duisburger hütte mellett be a kis katlanba és le a kabin alatt. Elég szenvedősre sikerült.
Összefoglalva, idén Mölltal még a szokásosnál is rosszabb formáját hozta, és mégis csodás napokat töltöttem itt, bátran ajánlom az alternatív sportokat szeretőknek.