Bébi sízés avagy gyerekkel utazom!

Erre több válaszom is van!
Szülőként.
Síoktatóként.

Megpróbálok egyszerre válaszolni.
Abszolút megértem, hogy minél hamarabb szeretnéd sílécre állítani a babát, de ez a visszájára is elsülhet.
Annyira fejletlen még a „vázrendszere” az ilyen picinek,hogy ártalmas lehet, hogy pl. sícipő van a lábán. A csontok, izmok még rendkívül fejletlenek, nem is beszélve az aránytalan kar és lábhosszról, arról, hogy még „fejnehéz”.
Megértem, hiszen az én picilányom 14 hónapos.
Gondolj bele, milyen szempontok szerint választasz neki kiscipőt vagy hótaposót (gondolom már tud járni)?
Minél inkább jó legyen anatómiailag és a lehető leg könnyebb legyen, hogy a járást megkönnyítse.
Na, hát a síbakancs mindennek az ellenkezője.
Megértem, hiszen a mi családunk lassan 30 éve él meg a hóból, a síelésből és három testvérem van, nálunk (is) elég meghatározó a síelés szeretete, de két és fél, három éves kor alatt senkit sem állítottak komoly felszerelésre. Piciként sokat voltunk havon, szánkóztunk, hógolyóztunk aztán megkaptuk az első hótaposóra csatolható, műanyag „slécet”.
Ebben mi is tudtunk csiszi-csuszizni,mint apa és anya.
Nagyon sok esetben találkoztam azzal, hogy túl korán állították sílécre gyereket, annyi rossz emlék halmozódott fel, hogy mire komolyabban el lehetett volna vele foglalkozni, már hó látványára is sírni kezdett.
Persze ennek a másik oldala is fontos, találkoztam olyan gyerekkel, aki az oktatás megkezdésénél volt a lábán először bakancs-síléc, az is egy kínszenvedés volt.
Semmi esetre sem ajánlom, hogy ilyen korán elkezdj vele síelni, sokat kell lenni vele havon játszani, miegymás, hogy szeresse.
Azt meg pláne nem ajánlom és a hátam borsódzik, hogy kenguruban (síeltél is így?) állsz egy sífelvonónál, ahol valami b@rom bármikor elüthet, a bukósisak hiányáról meg nem is beszélek.
A síbot hiányáról meg annyit sem.

Megbántani nem akartalak, de így gondolom.

Á

Szánkóra karfát, mi a Pr@ktikerben vettünk