A múlt héten 4 napot töltöttem Ozsiékkal Kreischbergen. Mondhatom nagyon pörögtek. A síoktatás, túra szervezés mellett vagy azon kívül, csak a síelésé lehetett a főszerep. Volt szerencsém örömsízésen is részt venni velük, amit persze azonnal mozzanatról mozzanatra kiértékeltek és elemeztek.
A sítúra, oktatással egybekötve a lehető legjobban sikerült. Tökéletes időjárás, pazar hóviszonyok igaz csak a pályákon. Délelőtt síoktatás, aztán délután újra a tanítóm mellett öröm síelhettem. Mielőtt még azt gondolnánk, hogy már megint a pedálról jön majd a papolás, nos, nem. Van még új dolog a nap alatt. Nem állt meg a világ a „pedál” körül vagy ne adj Isten valami század eleji porosodó szakirodalom lapjainál. De mindent azért én se áruljak el.
Sajnos hamar elszállt az a 4 nap. Gabesz felajánlotta a lehetőséget, az oktatáson kívül is Velük síelni. Láthattam miként zajlik egy formációs gyakorlat, ami egy hirtelen jött gondolatot követően egy pillanattal később már a hóba is lett karcolva. Nagy élmény volt számomra.
Visszatérve a síoktatásra, ami ismét hasznosnak bizonyult, bár most nem jutott minden napra egy-egy szokásos bölcselet. Alma rövid bevezető síelést követően felmérte tudásunkat (ketten voltunk csak a csapatban, ami ritka kiváltságnak számít) és már bele is csaptunk a mozgások kiigazításába. Lendületes, pörgős oktatás révén hihetetlen mennyiséget síeltünk. Egy pillanatra sem jutott eszembe, hogy csak álldogálunk a pályán és valami emészthetetlen monológot hallgatnánk. Rövid lényegre törő utasításokat máris a tettek követték. Az eredmény sem maradt el. Hogy mennyit léptem előre, azt azok tudnák megmondani, akik láttak síelni, de magam is éreztem a megsíelt ívekben a változást. Legnagyobb előre lépés padig az, hogy Almának sikerült kimozdítania a már-már legendás hátra beülős stílusomból.
Amire még szükség lenne, hogy a most kapott alapokat a szezonban még legyen alkalmam beidegezni.
Keresés
13 cm
