Hóvadász

LÉGNYOMÁS (1. rész)

A levegő súlya nyomóerőt gyakorol a testekre, ennek felületegységre ható értéke a légnyomás:

p = F/A, mértékegysége N/m2 = Pa (Pascal).

Átlagos értéke a tengerszinten 101325 Pa. A meteorológiában a könnyebben kezelhető hPa = 100 Pa (hektopascal vagy millibar) egységet használják. Az előbbi értékre ezzel 1013.25 hPa adódik.

A légnyomás mérésének eszköze a barométer. A barométer a megfigyelés helye fölötti légoszlop nyomását mutatja. A várható időjárás szempontjából annak van jelentősége, hogy emelkedik vagy sűllyed-e a légnyomás és mekkora a süllyedés vagy emelkedés sebessége.

Fontos kérdés, hogy a légnyomás miként változik a magassággal. Azt mindannyian tudjuk, hogy csökken (mivel minél magasabbra megyünk, annál kisebb lesz a fölöttünk elhelyezkedő levegőréteg vastagsága és így a súlya is), azonban ez a csökkenés nem egyenletes. A levegő összenyomható, ezért a magassággal a sűrűsége is csökken, emiatt nagyobb magasságban nyomáscsökkenés is kisebb, mint alacsony magasságon, ahol a levegő sűrűbb.

A nyugalomban levő, a tengerszintben 1013 hPa nyomású, 15 °C hőmérsékletű levegőben a légnyomás és hőmérséklet átlagosan a következőképpen alakul:

1000 m-en 899 hPa / 8,5 °C;
2000 m-en 795 hPa / 2,0 °C;
3000 m-en 701 hPa / -4,5 °C.

Ezektől az átlagos értékektől azonban jelentős eltérések lehetnek, pl. hidegebb, sűrűbb levegőben (télen) a légnyomás jobban, míg melegebb, ritkább levegőben (nyáron) kevésbé csökken a magassággal. Tehát a légnyomáscsökkenés a hőmérséklettől is függ.

Pár egyszerűsítő feltétel segítségével (pl. a levegőt ideális gáznak tekintve, a hőmérséklet egyenletes csökkenését feltételezve, stb.) a légnyomáscsökkenés egyszerű képlettel számítható a magasságkülönbség és a két szint középhőmérsékletének ismeretében. Ugyanezen a formulán alapul két fontos gyakorlati számítás, a barométeres magasságmérés és a légnyomás tengerszintre történő átszámítása is.

A barométeres magasságmérés lényege, hogy a hegy két jellemző pontján (pl. a hegy lábánál és a hegy csúcsán) megmérve a légnyomások és hőmérsékletek értékeit a magasságkülönbséget határozzuk meg. Ezen az elven működik a magasságmérő, melyet főleg a hegymászók hordanak maguknál.

A tenger szintjére átszámított légnyomás megadja, hogy mekkora lenne a légnyomás az észlelési pont alatt a tenger szintjében (0 m), ha a közbenső teret levegő töltené ki. Erre azért van szükség, mert a megfigyelés helyén ténylegesen mérhető abszolút légnyomás inkább a hely magasságától függ és kevésbé az időjárási folyamatoktól. Az előrejelzés szempontjából azonban fontos, hogy összevethető legyen más helyek légnyomásadataival. Ezért valamennyi hely adatát egy közös szintre, megállapodás szerint a tenger szintjére vonatkoztatjuk.