Hóvadász

2015.04.17. Angertal

Egy olyan nap volt amikor még a szakadó eső sem zavart.

Az út már üres és közben ez a zene szólt:


Elindultunk a síúton a völgy hátsó része felé. De nem mentünk végig hanem letértünk jobbra átmentünk egy hídon majd egy úton elindulnunk hegynek felfelé. Az út elágazott mi választottunk de nem jól mert az az ága egyszer csak véget ért. Soha ne fordulj vissza! Tovább mentünk és esésvonalban a meredek erdőben másztunk tovább felfelé. (Máskor ilyen helyeken lecsúszni szoktunk.) A fákat bokrokat kerülgettük hófoltok csak elvétve akadtak inkább nedves fű és sár és gyökerek. Na de minden megpróbáltatás véget ér egyszer. Ismét elértük az utat valahol 350m-rel magasabban és ezzel megspóroltunk 2km gyaloglást. A bemelegítés megvolt. Ezután hamarosan összefüggő havat találtunk tehát letehettük a spliboardot a földre ami eddig a hátunkat húzta. Becsatoltunk és akkor jött a meglepetés. Hiszen ez így már összehasonlíthatatlanul könnyebb lesz!

Az enyhén emelkedő úton a cuppogós hóban már szinte magától vitt felfelé a két talp. Mosolyogva eleinte kicsit bukdácsolva de nagy lelkesedéssel haladtunk. Az út egy szép fenyvesben kanyargott egyre feljebb. Az égen esőfelhők gyülekeztek fenyegetően a völgy fölött velünk egy magasságban pedig úszott gomolygott a pára. Amikor elértük az erdőhatárt hatalmas hómezők tárultak fel előttünk. Olyanok amiket azelőtt is szívesen megcsúsztunk volna de a mély hóban a feljutás aránytalanul nagy erőfeszítést kívánt így inkább lemondtunk róla. De splitboarddal mindez legalább ötször kevesebb energia felhasználását igényli vagy másfelől nézve legalább ötször magasabbra juthatunk fel így. Pont erre találták ki. Ez az érzés megérintett minket és megértettük a titkot amiről eddig sejtelmünk sem volt. Ez egy fantasztikus dolog!

Széles enyhén emelkedő legelőkön haladtunk felfelé amíg elértük a faházakat ahol megpihentünk. Ittunk megettük a szendvicseket és úgy éreztük magunkat mint egy iskolai kiránduláson. Megbeszéltük hogy a lecsúszáshoz még feljebb megyünk egy kicsit. Végül összesen 850m szintet tettünk meg az aljától és nem éreztük ennyire soknak. Az átszerelés még új volt nekünk ezt gyakorolni kell. De végül sikerült és felálltunk és lenéztünk és elkezdhettünk csúszni. De nem egészen úgy ahogy szerettük volna mert közben az eső átáztatta a havat és alig csúszott. Ki gondolta volna ezt azelőtt hogy mászni sokkal jobb volt?

Hamar elértük a hó és egyúttal lehetőségeink határát úgyhogy le kellett csatolni mert előttünk egy zúgó patak amin át kellett kelni. Köveken ugrálva hófoltokat kerülgetve vizes füvön sáron keresztül értünk el egy utat ami már lefelé vitt. Ez innen már egy túra volt ami ugyanazt az élményt nyújtotta mint a freeride. A fel és a le végleg elvesztette a jelentőségét. Már csak az egész hegy számít. És ez így lesz jó.

Képek: https://sielok.hu/vetites/galeria/splitboard-tura-angertal/1/