Hóvadász

2015.04.19. Schareck, keleti oldal

Köszönöm Tominak hogy meglepő tervemhez azonnal csatlakozott és konok kitartással jött végig és mikor az időnk letelt az erőm fogyott ő még akkor is a továbbhaladásra biztatott.

Korán keltünk keveset beszéltünk kocsiba ültünk és elindultunk. Na akkor hadd szóljon a Rock!



Még sötét volt mikor felértünk Sportgasteinbe. A fekete égen szikráztak a csillagok szél sem fújt teljes volt a csend. A tiszta száraz levegőben -10 fok a talpunk alatt finom porhó. A hegyek még sötétbe burkolóztak de a magasfeszültség oszlopa fenn a gerincen mint valami őrszem már elvált a keleti ég halványan derengő hátterétől.

Fejlámpával készülődtünk utána csendben elindultunk. Átvágtunk a parkolón és ráfordultunk egy síútra. Lassan világosodott. A szemünk előtt ott magasodott a hegy és fogva tartotta a tekintetünket. A kuloár ami tegnap még ködbe veszett most tisztán kirajzolódott és meredeken ívelt a magasba. Letértünk az útról enyhe emelkedőn bokrok között kapaszkodtunk fel a hegyoldalban jól kivehető útig amit nemsokára elértünk. Ekkor a hegycsúcsokat már elérte a hátunk mögött felkelő nap fénye és fényesen tündököltek a halványkék égen. Erőt és nyugalmat éreztem és a pillanat mulandóságát. Kereszteztünk egy korábbi lavinát majd az enyhén emelkedő úton haladtunk tovább felfelé. Közben a hegyoldalakon lassan araszolt egyre lejjebb és árasztott el mindent a fény.

Az érzés leírhatatlan. A splitboard falta a távolságot és észre sem vettük hogy emelkedünk. Balra lenézve már mélyen alattunk terült el a völgy szemben a hegyoldal ahol tegnap lecsúsztunk. Innen sokkal meredekebbnek tűnt. Persze mert szemből minden hegy az. Ezzel nyugtattam magam. Mire elértük a kuloár kijáratát már erősen tűzött a nap vakított a hó és fel kellett venni a szemüveget. Behúzódtunk az árnyékba és megbeszéltük hogy ezután végig ott is maradunk. A tegnapi hó nem volt túl mély de a hideg éjszaka alatt átkristályosodott és folyt le a lábunk körül. Az alapot elég stabilnak éreztük és megnyugtató volt hogy egyszer sem indult meg rajta a hó de néhol le volt fagyva alul ezért figyelni kellett nehogy megcsússzunk. Minden lépéssel új információt tapasztalást tudást szereztünk a hóról amely ott volt alattunk felettünk körülvett bennünket éreztük a hatalmát de rosszindulat nélkül.

A kuloár egyre meredekebb lett a fóka kezdett kevés lenni hozzá ezért enyhén oldalazva haladtunk de az irányváltások lassan és nehézkesen sikerültek. A deszka hosszú orra aláfutott a mély hónak és amikor megpróbáltuk kiemelni lehajlott mert nincs rögzítve a saroknál. Végül elérkeztem egy pontra ahol a további küszködés már nem érte meg ezért lecsatoltam ittam felkötöttem a boardot a hátizsákra és gyalog folytattam tovább. Tomi még nem adta fel konokul tovább küzdött a lappal és a leválni akaró fókával.

Ettől kezdve ismét a régi módon másztam. Az egyik lábam kihúztam a hóból majd kicsivel feljebb addig rugdostam egy ponton lyukat a hóba amíg elég mélyen bele tudtam állni ahhoz hogy megtartson. Aztán ugyanezt a másik lábbal megismételtem. Újra meg újra. Minden lépés egyformán fontos. A távolság egyre nőtt közöttünk végül Tomi is lecsatolt utánam eredt és láthatóan ismét közeledett.

A kuloár felső részét befújta a szél hóval egyre meredekebb lett oldalt kijönni belőle nem lehetett és nem is lett volna tanácsos ezért most már mindenképpen fel kellett rajta menni. Talán nem volt véletlen az sem hogy nem jött utánunk senki. A többi sítúrázó mind elfordult jobbra és a rövidebb északi kuloárt választotta hogy feljusson a platóra.

A legfelső meredek szűkületben már fenyegetőnek éreztem a mély havat ezért egy oldalágban próbáltam kikerülni de az zsákutcának bizonyult. Lassan oldalazva a szintet megtartva tértem vissza középre. A szomjúságot a hátizsák súlyát egyre nagyobbnak éreztem de az adott helyzetben levenni túl macerás és talán kockázatos is lett volna ezért inkább mentem tovább ahogy addig.

A nap már magasan járt megsütötte a felettünk jobbra levő hegyoldalt a leolvadó hó nagy darabokban hullott alá ami arra figyelmeztetett hogy maradjunk továbbra is az árnyékban még akkor is ha emiatt tovább kell majd mászni felfelé. Ezen nem múlhat. Kezdtem megérteni hogy mára ennyi volt az időnk elfogyott az erőm is fogytán de ha ihatnék kicsit pihennénk és ha lenne több időnk és újra splitboardra állhatnánk akkor bizonyára még tovább folytatnánk.

Végre felértünk. Mondtam Tominak hogy most itt a vége. Nehezen hitte és látszott hogy ő még továbbmenne. Felhívtam Endrut. Ők már a csúcson készülődtek és mondta hogy nemsokára indulnak lefelé. Megbeszéltük hogy itt várjuk meg őket a platón attól a helytől ahova érkezni fognak kissé jobbra fent a domboldalon. Most már nyugalom volt ittunk pihentünk átszereltünk pihentünk. Vártunk. A nap melegen sütött. Csend volt. Majdnem elaludtam a deszkán ülve. Az nem lenne jó ha innen legurulnék ezért inkább megráztam magam és a tájban gyönyörködtem. Készítettem pár fotót. Szép ez a hely.

Hamarosan megérkezett Endru és öccse Csaba. Alattunk voltak ahonnan nem lehetett jól belátni a helyet ezért intettünk nekik és megmutattuk hol lesz érdemes beszállniuk ha majd elindulunk. Még fotóztunk párat és a lelkünkben is maradt egy kitörölhetetlen kép az indulás előttről. Utána Csaba intett hogy mehetünk.

A pillanat elérkezett. Ráengedtem a lapot a meredek hómezőre tudva hogy nem fékezhetek és a lesodort hó elől pár könnyed és gyors kanyarral előremenekülve átsiklottam a kuloár legszűkebb részén közben éreztem hogy jön utánam a hó ezért kitértem jobbra és megálltam és hagytam hogy szépen lemenjen. Utánam jött Tomi aki még több havat lesodort mielőtt kihúzódott majd következett Endru és végül Csaba akik már csúsztak is tovább lefelé.

Innentől kezdve a mai napon már többen lementek előttünk de a felső részen mi voltunk az elsők. Ezután csúsztunk le tovább a félelmetes kulisszák között de lejjebb már több volt a nyom embertől és lavinától vegyesen. A tavalyi érintetlen hó látványa és magányos első lejövetelünk varázslata most nem jött vissza de az élmény így is maradandó.

Leérkeztünk a völgybe hátranéztünk és ott magasodott mögöttünk a hegy ahonnan lejöttünk. A kézfogás és az érzés mindig ugyanolyan. A csúcsot még nem sikerült elérnünk de tapasztaltabbak lettünk ami legközelebb segíteni fog. A hegy megvár.

Képek: https://sielok.hu/vetites/galeria/scharek-kuloar/1/