A tegnapi havazás után, a hidegfront elvonultával gyönyörű, kristálytiszta időre, ragyogó napsütésre, a völgyben (1050 m) -1 fok körüli hőmérsékletre ébredtünk. A mai úti cél Filzmoos település felfedezése, és a völgy két oldalán húzódó sípályák becsúszása volt. A régió nagy és népszerű pályarendszerei mellett egy csendesen meghúzó, igazi "békebeli" területre bukkantunk. Az ilyen napokra szoktunk várni egy-egy szezonban... Ha úgy jellemezném, olyan mint a mesében, akkor sem tudom igazán leírni, milyen csodálatos környezetben, fantasztikus pályákon, isteni időben csúsztunk. A hétvége (szombat) ellenére nem voltunk sokan, a lifteknél nem állt sor, a pályákon időnként egyedül síztünk, a hüttékben mindig volt hely. Változatos, szép vonalvezetésű, átlátható és átjárható pályák lent, fent az égbolton színes hőlégballonok. Tény: az ülős liftek régiek, talán lassúak is, kicsit fapadosak. Nincsenek új kabinos liftek, mozgólépcsők, mindenféle "puccosan modern" eszközök. Azonban a táj szépsége, a havas fenyvesek látványa, s mindehhez a Dachstein szikláinak háttere kárpótolt mindenért. Sízés után érdemes végigsétálni a falu főutcáján, ahol egymásba érnek a szállodák. Érdemes benézni a település zarándokhelyként is ismert templomába, ahol egy 400 éves fából faragott kisded Jézus szobor a főoltár központi alakja. Aki még nem járt itt, nem is tudja, mit mulasztott el...
A síterepet ötcsillagosra értékeltem. Nem a kiépítettség, hanem az érzés miatt.