Mi, kis családommal 03.16-tól 20-ig voltunk a murau-i régióban. A 15-i őrületet direkt elkerülve, de még a szombatot (03.17.) is biztonságból a Turracher Höhé-n töltve két napot síeltünk Kreischbergen és 1 napot Lachtalban. Mivel a szállásunk Scheiflingben volt több pályarendszer közül választhattunk: Kreischberg 24 km, Lachtal 20 km (a Kreischbergen vásárolt bérlet Lactalra is érvényes), Grebenzen 15 km, Turracher Höhe 60 km.
Kreischbergen a magyar túlsúly tényleg kétségtelen, nem nagyon hallottunk idegen szót, de legalább mindenhol, a bérletpénztártól a hüttéig beszélnek magyarul. "Tomace" sítárs bejegyzésére csak annyit reagálnék, hogy azért mert magyarok vannak többen, én nem tapasztaltam az általa leírtakat, semmivel sem volt rosszabb a helyzet, mint más európai síterepeken, sőt találkoztunk udvarias és segítőkész honfitársakkal is. Valóban sok a család és a kisgyerek, akik "természetesen" a pálya közepén állnak meg, sokszor hirtelen (az enyémek is időnként), vagy nem néznek körül induláskor, de ilyenkor nekünk tapasztaltabb síelőknek kell körültekintőbben síelnünk/bordoznunk. A pályák besorolása szerintem is kicsit túlzó, frissen ratrakolt hibátlan állapotában, jó látási viszonyok között én sem nevezném egyiket sem feketének, de az 1-es pálya délután kicsit kásás és buckásra síelt állapotában már igényel némi sítudást és meredeksége okán már joggal nevezhető feketének. A két napból az elsőre nem vesztegetnék sok szót, mert a köd és a szállingózó hó miatt nem sokat láttunk sem a panorámából sem a pályákból. Látni csak 1800 m alatt lehetett valamit. A második nap már remek napsütésben telt. A hideg éjszaka után gyönyörűen kifagyott, a frissen esett havat tökéletesre ratrakolt pályákon hódolhattunk szenvedélyünknek. Nem tudtunk betelni a jobbnál jobb pályákkal. A Rosenkranz-i rész pályái nekem kicsit rövidek, viszont nagyon jó esésű pirosak nem buckásak kellően szélesek, de a fekete jelölés itt tényleg túlzás. Mindegyiken élmény lecsúszni. Bár a kétüléses lift ami felvisz, nem álmaim netovábbja, már a beszállás kisgyerekkel sem túl szerencsés és főleg mikor a fa határ fölött megkínál a hideg északi szél! A középső kabinos tetejéről pedig a 18-as és a 7-es pálya is nagyon tetszett, de ezek sem túl hosszúak, a 13-as kék "botozós" viszont nem túl nagy élmény. Apropó kabinos lift. Nem nagyon kedvelem az állandó lecsatolás-felcsatolás, vizes-havas léc vonszolás miatt, ha tehetem inkább ülős liftet választok, de tény, hogy mostohább időjárási viszonyok esetén jó szolgálatot tesz. Itt most remek volt az idő és ezért inkább az ülős felvonókat próbáltuk előnyben részesíteni. A 15-16-17-es piros (a fekete jelölés itt is csak marketing) pályákat nem csak a remek pályák miatt, hanem az azokat kiszolgáló kényelmes, gyors hatos ülős lift miatt is a szívünkbe zártuk. Bár csak ezek is hosszabbak lennének! Aránylag hosszú, minden igényt kielégítő csúszásra igazából egy lehetőség kínálkozik mégpedig a leghosszabb csákányos tetejéből a 3-ason vagy 4-esen kezdve, a 2-esen, majd 1-es pályán végig, le a parkolóig. Ez tényleg rendben volt, ahogy a változó meredekségű és szélességű, de nem buckás pályákon végig hasít az ember. A 3-as pályán volt egy kitűzött szlalom pálya amit bárki használhatott. A gyerekeim is nagyon élvezték, kár, hogy az időmérő nem volt bekapcsolva. Amikor mi voltunk tömeg nem volt, sem a pályákon, sem a felvonóknál. A parkolás és a WC-ék kulturáltak. Mi hüttét is találtunk átlagos osztrák hütte árakkal és étkekkel, italokkal, de sajnos a sógoréknál még mindig lehet a hüttékben és az éttermekben dohányozni. Második napunk zárásakor a lefelé vezető 1-es fekete pálya még meglepően jó állapotban volt, csak az utolsó 300 méteren fogadott kicsit kásásabb tavaszi hó. A liftek viszont tényleg járhatnának kicsit tovább márciusban.