Mi a kezdetektől vittük magunkkal a gyereket. Igaz, mint ahogy a többiek is írják, másfél évesen ez még nem a síelésről, hanem a hóról, játékról, szánkóról szólt. Aztán rendszeresen mindig egy kicsit rátettem a lécre is. (3, 4 és 6 évesen a képeken, hol itthon, hol valamelyik havasabb külhonban)
Az oktatás viszont tényleg fontos. Gyermekemnek ahogy megjött a kedve, úgy egyre nagyobb lett a bátorsága, végül nagyobb mint a tudása. Ezért idén beírattam az egyik hazai műanyagpályás sísuliba. Most tapasztalom meg, hogy mekkora hibát követtem el azzal, hogy nem tettem ezt meg tavaly-tavalyelőtt vagy előbb. Most már így 9-10 évesen sokkal nehezebb neki kijavítani a hibáit (pláne, hogy neki vannak egy kis mozgáskoordinációs problémái is és ez valamelyest fejlesztés is számára, de ez egy másik történet). Míg a vele együtt gyakorló kisebbek könnyedén abszolválják a különböző feladatokat, addig neki nehéz a berögződött rossz dolgoktól megszabadulni.
Ne hallgass olyan tapasztalat nélküli javaslatra, hogy „első alkalmakkor még jobb, ha nincs veletek más család, illetve gyerek, sőt jobb "szétszedni" szerintem a tesókat is.”. Szerintem nem véletlen, hogy RM is próbált már itt a fórumokon is társakat keresni. A gyereknek a gyerek a társa. Nagyon tudják élvezni egymás társaságát, sokkal jobban megy gyerektársaságban minden. Úgyhogy azt tudom javasolni, hogy csak bátran keressetek társakat, aztán menjetek! Ha másért nem, akkor a hó miatt. De azért jobb, ha egy kicsit felkészülten vágtok neki.