Kihasználva a hosszú hétvégét, március 16-án voltunk itt egy szánkós-síelős napon. Mivel reggel országosan esett az eső, ezért nem siettünk túlságosan. Aztán 10 óra után egy kicsit kiderült az idő, a völgyben szép tiszta idő lett, a hegyen köd és havas eső váltakozva. Szinte csak magyarokkal lehetett találkozni, meg is töltöttük a parkolót rendesen. De azért tömegről nem beszélhettünk, sor nem alakult ki sehol. Sokan jöttek több napra a környező szállásokra. És sok volt a kezdő is velük, akik aztán rendre estek-keltek a meredekebb részeken.
A hó lentebb már egy kicsit tapadós, vizes volt, de azért lehetett csúszni rendesen. A probléma csak abból adódott, hogy amikor a kabinos beszállójánál kézbe kellett venni a lécet, a nedves olvadó hótól a kesztyűk hamar átáztak. A szánkózáshoz nem volt a legideálisabb ez a tapadós latyak. Amúgy sem lejtős több részén a ródlipálya, itt nem is csúszott, viszont a meredeken meg nagyon fröcsögött a havas lé. Ezért inkább többet síeltünk, arra még tökéletesen megfelelt. A 6-os pálya szokás szerint le volt zárva, az aljában már teljesen el is olvadt a hó.
Dél körül megnéztük a hegyoldal közepénél, a 4-es és 5-ös pálya között lévő Encián hüttét is. Ennek a bejárata a legideálisabb helyen, pont a szánkópálya mellett van. Kellemes hangulatot áraszt a benti kandalló, és jó idő esetén bentről szép a kilátás a környékre.
A nap végén az esti síelésre készülve elindultak a ratrakok is. A gépész irányba továbbtanulni szándékozó fiataloknak igazi látványosság volt a felvonulásuk. Különösen a bolygókerekes csörlős fordulásai a meredeken. Ezzel a bemutatóval zártuk a napot, ami a reggeli induló viszonyokhoz képest nagyon jól sikerült.