Túrázás Svájcban

Március közepétől bezártak Svájcban a síterepek. Ez nem jelenti azt, hogy síelni nem lehet. A liftek már nem működnek de attól még lehet síelni, például sítúrázni. Itt még nem vezették be a kijárási tilalmat, ezen a héten nagyon szép idő volt Svájcban. Gondoltam ezt kihasználom hét közben vettem ki pár szabad napot. Múlt vasárnap mikor már nem működtek a liftek a családdal elmentünk a Furka hágóra. A lányaim szánkóztak, nagyon jól lehetett mert a hágó út le volt ratrakolva. Akkor rengetegen voltak kint sokan sítúráztak. Egy helyi embertől aki szánkókat kölcsönzött kérdeztem, hogy nem veszélyes a sítúrázás a környező hegyeken. Megnyugtatott, hogy nem mert ott nincs lavinaveszély. Ez ma igazolni tudom mert olyan volt a pálya mintha le lett volna betonozva, a hó meg volt fagyva és kemény volt. Lavinás részeket meg nem láttam.

A mai napon már korán elindultam, hogy sítúrázhassak a Furka hágó mellett. A terv az volta, hogy megmászom a Furkától balra levő hegyet a Stotxigeen Firstent. Negyed nyolc körül már a parkolóban voltam, hét közben van gondoltam biztos egyedül leszek majd a hegyen. Tévedtem mert rajtam kívül még kb. 30-40 sítúrázóval találkoztam napközben, nem nyugdíjasok voltak hanem a "dolgozó munkás nép". Csodálatos idő volt ma: a völgyben -3C kék ég, szélcsend. Itt ahol lakunk már igazi tavasz van, az aranyeső már elnyílott, a hegyen még tél van. Realpból indultam a vasútállomás mellől ott ahol autóval is át lehet menni Wallisba. Az utat könnyen megtaláltam, követtem a többi síelőt majd később a nyomokat. A völgyben a Reuss patak csobogását lehet hallani, habár a hegyen tél van a madarak elkezdtek csiripelni jelezvén, hogy jön a tavasz. Mikor elindultam a 3000-es csúcsokat már sütötte a nap, a völgyben még árnyék volt a környező hegyek takarták a Napot. 9 óra után értem olyan magasra, hogy láttam a Napot. Onnan kezdve jött a vetkőzés annyira, hogy felfele menet rövidnadrág is elkelt volna. Mára 2000 méterre 8C ígértek napsütésben meg felfele menet nem fáztam. A táj csodálatos volt, kék ég fehér hó meg a hegyek, néha már azt gondoltam, hogy giccses a túl sok képeslapba beillő táj (sehol egy felhő, szél, hófúvás).

1550 méterről indultam és három hegy volt előttem amíg elérem a tervezett csúcsot ami 2700 méter felett volt. Nem tudtam, hogy fel tudok végig menni mivel ez volt ebben a szezonban az első ilyen túrám. Bármerre néztem szép táj fogadott, dél felé megláttam a következő túracélomat a másik hegyen. Ott is voltak ma túrázók csak kevesebben. 5 óra alatt (pihenésekkel együtt) érkeztem fel 2722m-re. A Furka hágó kb. 300 méterrel alattam volt tőlem jobbra, szembe velem Wallist illetve a berni Alpok 4 ezreseit láttam mint a Finsteraarhorn, Schreckhorn, Lauteraarhorn.

Lefele jövet jó fél órát csúsztam amíg a völgybe érkeztem, és azon gondolkoztam, hogy itt milyen jó sípálya lehetne: jó a fekvése, nagyon széles, kövek nem látszottak mert akkor volt a hó. Persze jó hogy nem építenek ide sípályát mert akkor nem lenne ez az idilli környezet: béke, nyugalom és csend. Szerintem az egyik legjobb túrám volt a mai, teszek fel pár képet.