Bohinj-Vogel:
Nem most voltam ott, az biztos, így csak pár gondolat:

A síterepről nagy vonalakban:
Olvastam itt, hogy változó, hogy a legnehezebb rész mikor erős piros és mikor gyenge fekete.
Nos, az biztos, hogy már akkor sem volt óriási kihívás, de nyilván semmit nem szabad félvállról venni. A pályák emlékeim szerint mérsékelt keménységűek, de jól karbantartottak voltak. Volt egy-két rázósabb rész valamelyik piroson belül (na igen, talán nem kellett volna lerövidítenem egy szakaszt:)), de alapvetően kellemes pályák voltak. Anyukám nagyon szerette, ő fontolva halad és egy műtét óta inkább a kék pályákat részesíti előnyben.
Egyszer jó barátommal letértünk a pályáról, ott volt szűzhó, meg dombos területek, az a rész rejtett kihívásokat, nagyon szerettük:).

A szállásról:
Egy (talán)Stare nevű úrnál laktunk, hát fűteni a végéig se nagyon sikerült neki az ígérgetések ellenére sem, de nagyon finom vacsorát kaptunk és úgy rémlik korrekt áron.
Egyébként megfakult emlékeim ellenére az volt a benyomásom, hogy Szlovénia már-már nyugatos minőséget nyújt annál lényegesen kedvezőbb árakon.
A szlovén emberekkel sem volt semmi gond, ha mondjuk kiengedtük őket a parkolóból sose köszönték meg, de nekem az volt az érzésem, hogy talán azért nem, mert ott ez annyira természetes volt (velünk is udvariasak voltak).

Szóval bár kevéssé emlékszem erre a síútra, de az összkép pozitív, ennek ellenére nem mennék vissza oda, csak akkor, ha esetleg lesz majd családom és a gyerek(ek)kel is szeretném megkedveltetni a síelést (mivel nem annyira erősek a pályák).