Én sem vagyok hivatásos síoktató, mégis több mint 10 évig tanítottam síelni gyerekeket. Azt tapasztaltam, hogy valóban nagy különbségek vannak az oktatók között. Nem elsősorban tudásbeli különbség, hanem pedagógiai.
A oktatók általában megtanulják a szakkifejezéseket: hóeke, völgysí, párhuzamos lendület, terhelés, súlypont, stb.
A szakzsargon birtokában olyan tanácsokkal látják el a kezdőket, amelyet azok nem nagyon értenek:
Csinálj hóekét! Vagy : hóekézz!
Terhelj a völgysíre!
Helyezd a súlypontot a kötés fölé!
stb.
De a kezdőnek fogalma sincs, hogy mi az a hóeke (ha nem mutatják meg), azt sem tudja melyik a völgysí, nem tudja hogyan kellene ráterhelni. Azt sem tudja, hogy hogyan kell a súlypontját előrébb helyezni. Ehelyett előrehajol és a fenekét hátratolja, ami hibás is és csúnya is.
De ha az oktató olyan nyelvet használ, amelyet a kezdő síző is megért, akkor pillanatok alatt ráérez a mozgásra. Én azt szoktam mondani a gyerekeknek, hogy tedd V alakban a síléceket, és forgasd a csípődet. 10 gyerekből 9 azonnal ráérez a hóekés fordulás technikájára. Aki még így sem, amögé beállok és és forgatom a csípőjét, hogy megérezze a fordulás mozgásást. Nem beszélek súlypontról, hanem azt mondom, hogy a sícipő nyelvére kell támaszkodni, behajlított térddel.
Az is igaz, hogy az elesés megtanítása nagyon fontos. Ha a kezdő (gyerek) tudja, hogy le kell ülnie a léc mellé, ha túlságosan megszalad vele a léc, akkor elkerülhetők a fejjel előre történő nagyobb ütközések vagy bukások. Ez akár életmentő is lehet.
Keresés
21 cm
