Köszönet a visszajelzésekért.
Azt gondolom elég óvatosan fogalmaztam a véleménycikkemben, hiszen fél évre előre nehéz gondolkodni, főleg most, a járvány alatt. A fontosabb megállapításokat (melyek a cikkben kiemelésre kerültek) összeszedtem:
Közép-Európa síturizmusa vonatkozásában:
- Inkább többször, de jellemzően rövidebb időre mentek sízni, ez a trend tovább fog erősödni.
- A hagyományos tömegturizmus, buliturizmus egy jó ideig nem fog tudni lábra állni.
- Felértékelődhetnek a kisebb síterepek.
- Divatba jöhetnek az egynapos sízések.
Magyarország síturizmusa vonatkozásában:
- A hazai síterepeken még jellemzőbb lesz az "ad hoc” utazás.
- Érdemes az esti és hétköznapi időpontokra olyan árképzést alkalmazni, mely erősebb vonzerőt ad az eddigieknél, ezzel csökkenhet a kiugró terhelésű időszakok volumene.
Magyarországi műanyagpályás síiskolák vonatkozásában:
- Lényegesen növekedhet az igény a szabadtéren végzett sporttevékenységekre.
- Érdemes olyan feltételeket biztosítani az új jelentkezők számára, melyek nem jelentek egyből jelentős anyagi terhet.
Személyes kiegészítésként:
Ha az ember előveszi a „minden rosszban van valami jó” attitűdjét, akkor talán reménykedhet abban, hogy az első kisebb havazásnál még több síző jelenik meg a hazai sípályákon, akár a Normafánál is. Itt élek a budai hegyek között. Évtizedek óta látom, hogy pár centi hó mellett is sokan „gyalogsíznek”. Ennek is meg van a maga szépsége, öröme, ezzel az érzéssel nem vagyunk kevesen. Ugyanakkor tisztában vagyok azzal, hogy vannak akik ezt esetleg valamiféle lesajnálással láttamozzák - amit az Alpok legszebb síparadicsomaihoz való viszonyítás mellett megértek:)
Reménykedem abban, hogy a téli jó levegőn való sportmozgásnak az örömét egyre többen felfedezik és magukévá teszik. Akár gyalogosan vagy éppen kerékpárral, de természetesen sílécen is.