Március 14. hétfőn voltunk Stuhlecken.

Gyönyörű napsütés, végig olvadó pálya.
A tetején "kenhető", lejjebb kicsit már kásás.

De én direkt ezt az időt vártam - nekem inkább ez, minthogy a felolvadt hó még le is legyen fagyva. Az a halálom :)

Igaz, a vizes hó visszafogja a lécet - érezhetően fékezett, nem kellett annyit kanyarogni mint normálisan. Évek óta nem mertem a piros pályákra menni, most belefért.

Barna foltok a pályán még nem voltak - egyedül az 1a pálya alján, amikor a földutat keresztezi a pénztárhoz való visszacsúszáshoz, ott látszott ki a föld.

9:50-kor érkeztünk, ahhoz képest nem volt nagy tömeg - de azon belül sok magyar volt.

A Mittelstation-tól kb. 200 méterre tudtunk megállni.
Utólag a felvonóból láttam, hogy még lettek volna jó helyek a P3-hoz vezető parkoló szerpentinen.

A pénztáraknál volt egy nagy sor, de gyorsan lement (nem kértek COVID passokat vagy hasonlót). Utána felvonóknál nem volt hosszú sor (hát ja, végülis hétköznap).

A határon sem kértek semmit, meg sem állítottak, csak intett a határőr (igaz, valami kis sufni határátkelőn vitt át a GPS az M85-ről jövet, nem a "rendes" soproni határon)

Az M85 nekem bevált: szép új, sima.
Kár hogy csak autóút (110 km/h) nincs rendes leállósávja.
És kb. nincsenek rajta benzinkutak, úgyhogy még Győrnél tankoltunk.

Bár a határon túlmenve így is kellett menni egy kicsit az osztrák faluvilágban, de mintha kevesebbet, mint azelőtt.