Tegnap, dec. 30-án barátaimmal úgy gondoltuk, fejezzük be kellemesen az évet, s mint az egynapos csúszás legalkalmasabb pályálya, irány Mönichkirchen. Én akartam túrafelszerelést is vinni (pláne, hogy megvan az új split-boardom) de a barátaim lebeszéltek, mondván együtt csúszunk, együtt bulizunk. Szokás szerint 1/2 9 után indultunk, 1/2 11 után érkeztünk a falu bejáratához. Első meglepetés, vastag hóréteg a falu utcáin, Ho-hó itt rengeteg hó esett az elmúlt napokban! Második meglepetés, már a falu elején parkolnak az autók! Mi van? Nem mernek felmenni a havas úton? Az enyém quatro, irány a felső parkoló. Teltház!!! (Hát ezért parkoltak a falu elején) Egy kerékpárt talán le lehetne tenni, de parkolóhely egy szál sem. Haverok ki, én keresek parkolóhelyet. Félórás bolyongás után egy hórakás tetején landolok kiszállni csak az anyósoldal felől tudok. Irány a pénztár. Mindhárom üzemel mindháromnál hosszú sor. A felvonónál hatalmas tömeg. Mire elindulok felfelé majdnem dél. De legalább gyönyörűen süt a nap! A hegyen még rosszabb a helyzet. Több mint 10 éve járok ide de ilyen tömeggel még soha nem találkoztam. A lecsúszás arról szólt, hogy szlalomoztam a csetlő-botló emberek között. A Mariensee oldal alsó része úgy ki volt csúszkálva, hogy a jég alól kilógott a fű, de legalább a felvonónál nincs túl nagy tömeg. Szóval tisztán látszott, ez a nap nem a felhótlen snowboardozásról szól. Még kocsmázni sem lehetett, ott is sorban álltak az emberek. Délután 1/2 3-kor feladtuk. Elég lett volna egy kétórás jegyet venni.