Zillertal - Hintertux

Hosszú hétvége, igazi lastminute-sízés.

Kedden derült ki, hogy a hétvégét a Hintertuxon töltöm. Pénteki utazás, 3 nap sízés.

A gleccserről facebook-on megjelenő képek jó reménységgel tápláltak, hogy lesz még hó, lesz még lágy lejtő a 3000 méteres magasságban. Volt mindkettő, sőt!

A hosszú hétvége elég sokakat kicsalogatott a hóra, őszintén szólva ennyi embert még nem láttam síterepet elözönleni. A legduvább egyértelműen a vasárnap volt; reggel már nem is engedték fel az autókat a felvonókig, a Hintertux előtti parkolóba terelték a forgalmat. Mindössze a síbuszok közlekedhettek a liftekig, azok is telis-tele emberekkel. Az osztrákok nagyon rugalmasak voltak; a szálláshely buszmegállójánál (Lanersbach) előfordult, hogy annyira tömöttek voltak a felfelé igyekvő járművek, hogy már meg sem álltak. Nagyjából 3-4 perc után azonban már jött is a felmentő járat a hegy felől, és mindenkit felnyalábolva vitte a tömeget a pályák felé. Hatalmas piros pont ezért (is).

Mivel még a felső pályákon honolt csak a hó, ezért alap-állomásként a 2660 m-em fekvő Tuxer Fernerhaus szolgált. Idáig a völgyből még a reggeli csúcsban is ca. 20 perc alatt fel lehetett jutni, hatalmas szállítókapacitással bírnak ezek a gleccserbuszok.

A soha nem látott tömeg viszonylag jól eloszlott a ca. 40 km-nyi pályán. Az Olperer fantasztikus lejtésű kékjeinél -a ködös, hóeséses időszak kivételével- állandó volt a sor, így ezeket a pályákat inkább a hüttézés időszakában látogattam meg. Megérte, tényleg elsőosztályú a pálya, széles, dinamikus kanyargást tesz lehetővé.

Relatív sokan voltak a 3-4-8-as pályákon is, nem véletlenül; piros, jó minőségű lejtők ezek is. Egyedül az 5-ös pálya teteje (később alja) volt az ezen az oldalon, ami a nap folyamán kijegesedett.

Ahol rengeteget lehetett forogni, az a 11-12-es pályák voltak. A nap végéig tartották magukat a pályák, az új lift a Kaserer-hez pedig nagyban tehermentesítette az ezen az oldalon található régebbi felvonók
forgalmát.

A pályák minőségének megtartásához jelentősen hozzájárult a folyamatosan dolgozó ratrakok hada. Egész nap hallható volt a pittyegés, ahogy keresztül-kasul járták a hegyet, és varázsolták újjá a megdolgozott hóréteget.
Megint csak piros pont.

Az időjárás is tökéletesre sikerült. Szombaton kicsit felhős, kicsit napos; vasárnap hóeséses-darás-ködös időt kaptunk. A hétfő volt a hétvége megkoronázása a felhőtlen napsütéssel; természetesen otthonfelejtettem
az UV-védő naptejet, pedig aznap szükség lett volna rá. A Gefrorene Wand 3250 m-es magasságával nem csak a csúszáshoz tökéletes, a kilátás is felejthetetlen innen.

Az infrastruktúra derekasan állta a sarat: a mosdók, hütték a megszokott osztrák minőségben látták el a temérdek sportolni vágyó igényeit. Piros pont.

Korábban nem jártam ezen a síterepen, de most már sejtem, hogy milyen is lehet az élet és síelés az év 365 napján nyitva tartó pályarendszeren. Hintertuxon mind a sportolásból, mind pedig a vendéglátásból maximumot kaptunk. Mindenkit vár a gleccser, érdemes meglátogatni.