Tavaszi síelés Tirolban, avagy milyen pályát tudnak a sógorok biztosítani +10 fok felett.

A négy napos ünnepet kihasználva felkerestük az egyik legnagyobb pályarendszert Ausztriában. Március 15-én, csütörtökön szerettünk volna síelés közben "ünnepelni", ezért előző este elindultunk Miskolcról. Szerencsére így elkerültük a dugót Budapesten és a "hírhedt" Tatabánya előtti, melletti M1 szakaszt is könnyedén magunk mögött hagyva, zökkenőmentes utunk volt Westendorfig. Reggel 7 órára érkeztünk és mondanom sem kell, hogy igen meleg tavaszias időjárás fogadott minket. Az előrejelzések alapján sejtettük, de igazából csak itt szembesültünk ezzel. Ez számunkra azért volt probléma, mert a "SkiWelt Wilder Kaiser" legmagasabb pontja is 2000 méter alatt van.
Rövid alvás után, 11 órakor terepszemle, majd bérletvásárlás. Ezen a napon -inkább délutánon- a Westendorf melletti, feletti rendszer volt a cél, Choralpe (1820)központtal. Csodálattal vettük tudomásul, hogy a meleg ellenére is viszonylag jó állapotban voltak a pályák, habár több helyen azért puha, enyhén vizes felület fogadott minket. 14 óráig nem is mutatkozott jelentősebb állagromlás. Hangsúlyozom, hogy a csúcsokon is pozitív tartományba kúszott a hőmérő és végig sütött a nap is. Mindvégig kevesen síeltek, így egyetlen felvonó előtt sem állt senki. Késő délutánra rohamosan romlott és buckásodott, főleg a pályák alsó szakasza. Sokan küzdöttek az "elemekkel", és láthatóan sokan nem ehhez voltak szokva. Szerencsére mi Szlovákiában "szocializálódtunk", mármint a síelés tekintetében, így jó tempóban, buckasíeléssel zártuk a napot.
Csütörtök reggel a völgyben +3 fokra ébredtünk és éjszaka 1 és 5 óra között esett az eső. Megcéloztuk a Brixenthalból induló 1-es felvonót és így az Elman-Söll-Itter-Brixenthal települések által határolt területet. A völgy alsó lejtőin inkább legelőt láttunk, mint havat és az 1-es felvonó völgyállomásához vezető egyetlen, még működő pálya is siralmasan nézett ki. Mondjuk, ez a déli oldal. A felső területekre érkezve, egy csodálatos világ tárult a szemünk elé. Bármerre néztünk széles gondozott pályákat láttunk. A hőmérséklet itt is 0 fok körüli volt, de éjszaka biztos, hogy volt némi fagy, mert kb. 5 cm friss hó fedte a ratrakolt felületet. Ennek ellenére, vagy pont ezért, nem tudott igazán kifagyni. Szerencsére, ami a völgyben eső volt, itt hó formájában hullott. Ezen az oldalon és ezen a napon lényegesen többen síeltek, így az idilli állapotok nem tartottak sokáig. 11 óra után melegedő, olvadozó havon róttuk a köröket és sok helyen megjelentek a buckák is. Azért a jó sör és a finom ebéd kárpótolt minket. Minden völgybe megpróbáltunk legalább egyszer lemenni, de az alsó szakaszok nem voltak túl jók. A nap zárásaképpen kipróbáltuk a Hohe Salve déli, fekete pályáját is. Nem tudtunk a "Hochsöll"-től másképp visszamenni az autónkhoz.
A templom mellett mindenki állt és nézelődött, gondolkodott, hogyan kellene elindulni. Derékig érő buckák borították az egyébként nem túl hosszú, de viszonylag meredek szakaszt. Itt ismét örültem, hogy sokat gyakoroltam a Lomnici-nyeregben :).
Alapvetően kevés fekete pályát találtunk és ezek egy része is zárva volt a hóviszonyok miatt. Ezzel szemben volt sok rendkívül széles, még ebben az időjárásban is jól kezelt, hosszú piros-halványpiros, kék, családbarát terület.
Szombaton reggel nyitás előtt 5 perccel már az 1-es felvonónál álltunk, okulva az előző napokból. Gondolom azért, hogy kellemes emlékekkel térjünk haza a Wilder Kaiser ezen a reggelen megmutatta, hogy milyen is valójában. Az előző napi olvadt hó atomkeményre fagyott, így simára ratrakolt, üres pályán kezdtük a napot. Mivel senki sem zavart, senkire sem kellett vigyázni, úgy síelhettünk, ahogy akartunk és a pálya is gyors lett. A Hohe Salve "feketéje" is jól esett, de örültem, hogy frissen élezett, szervízelt léccel érkeztem. Rögtön háromszor meg is "kóstoltuk". Délutánra a napsütés és az egyre magasabb hőmérséklet átalakította a jeget és így alsó szakaszokon újabb, nyári sportokat is ki lehetett próbálni, mint pl: wakeboard. Vasárnap reggel a csúcsok elbújtak a felhők közé és ismerve a magyar útviszonyokat -M3-on húfúvás stb.- úgy döntöttünk, hogy elindulunk haza.
Összességében három szép napot síeltünk itt, és sikerült kellemesen elfáradni. Az időjárás sajnos nem kedvezett, tipikus tavaszi síelés lett a vége. Egyébként a beszámoló írásának időpontjában mínusz 10-19 fokot mutatnak a hőmérők Brixenthalban. Az egy más világ. A karbantartók mindent megtettek az ideális körülmények biztosítása érdekében, de a fizikát Tirolban sem sikerült megdönteni.
Kellemes pályarendszert ismertünk meg, ami több oldalról, több völgyből megközelíthető és alapvetően jó logisztikával rendelkezik. Ideális lehet családok számára is, akár egy egész heti látogatásra. Ha valaki a nagy kihívásokat keresi, vagy csak fekete pályán szeret síelni, lehet hogy egy kicsit kevés.

KKy