Január 7-től 12-ig síeltünk Brianconban (Serre Chevalier) és mivel a bérletünk lehetőséget adott, egy-egy napra átmentünk Montgenevre, ill. Sestriere (Via Lattea) síterepeire is. Itt most megpróbálom a 3 helyet dióhéjban minimálisan összehasonlítani, de részletesebben mindegyikről inkább a saját topikjában írok.
A szállásunk Brianconban a Prorel lift hasonló nevű apartman házában volt. A Franciaországban szokásos nem túl nagy terek aránylag elviselhetőek voltak, miután 5-en voltunk a 6 fősnek mondott apartmanban. Bár az egyik szoba 3x2 méteres volt egy emeletes ággyal, de 1 embernek elviselhető volt és a galéria is jól nézett ki. A konyha aránylag felszerelt, elektromos főzőlapok, mikro, mosogatógép, grill sütő. Az 1 mosdó-fürdő, 5 embernek éppen még elegendő a melegvíz már kevésbé, az elektromos bojlernek köszönhetően, ami inkább éjszaka fűtötte a vizet. A szobából viszont pompás kilátás nyílt a városra egy nagy panoráma ablakon keresztül. A berendezés kissé régies, nem egy modern felújított apartman volt. Fűtés elektromos, könnyen szabályozható, nem fáztunk, nem volt túl meleg. A földszinten minden szobához volt egy zárható szekrény a léceknek, deszkáknak, de a bakancsokat föl kellett vinni a 6-ra (volt lift és működött) a szobába kiszárítani és kerülgetni, de alapvetően megfelelt az elvárásoknak. Viszont a WI-FI, kód ide, kód oda nem működött, sőt még a mobil netet sem tudtuk használni a gyenge térerő miatt. Eddigi tapasztalatom alapján a franciák és az olaszok WI-FI ellátottságban az őskorban járnak, ennél még Bosniában is 100x jobb volt a helyzet.
Az időjárás ezen a héten sajnos nem volt túl kegyes hozzánk és az is kiderült, hogy a túl sok hó egy síterepen ugyanolyan probléma mint a kevés.
Első nap: Felhős szélcsendes időben síelhettünk, a magasabb helyeken némi hószálingózással, enyhe légmozgással. A szállásunktól 30 méterre és 50 lépcsőfokra (itt a lift sajnos nem működött) lévő Prorel kabinos sífelvonóval felérve elindulhattunk egy nagyon kellemes hosszú piros pályán a Prorel aljába, (vagy a középállomásig) avagy választhattuk, hogy elindulunk a további 4 falu felé. Serre Chevalier-re egyrészt a jól kezelt erdei kék és piros pályák, ill. a fahatár fölötti széles nem buckás gleccser szerű kellemes, ennyi hó esetén nem is jeges kék és piros pályák jellemzőek. Akad néhány fekete is, de ilyen hóviszonyok mellett kevésbé tapasztalt síelőknek sem okoz gondot, főleg, hogy ezek sok helyen nem is esnének fekete besorolás alá. De nincs hiány hosszú zöld vagy kék erdei átcsúszókban sem, ahol még botozni sem kell (ellentétben Sestrier-rel). Mondjuk, hogy melyik pálya éppen miért azt a besorolást kapta a franciáktól amit, azt mi nem tudtuk megfejteni. A tájékozódás nagyon egyszerű, minden nagyon jól ki van táblázva, a táblákon a cél felvonó neve szerepel (ellentétben Sestrierrel) és a nagyobb liftek tetején minden térkép zöld ledekkel mutatja az épp nyitva tartó lifteket. Nagyon praktikus, hogy minden pályán a pálya elejétől 100 méterenként jelzik, hogy mennyi még a távolság a pálya végéig, vagy a következő nagyobb elágazásig, minden táblán a pálya nevét is feltüntetve. Már első nap nagyot síeltünk, kissé korlátozottabb látási viszonyok között és az 5 hegyből 4-et ki is próbáltunk, de 2800-ra sajnos nem lehetett felmenni. A pályák nem mindenhol voltak kezeltek, az éjszakai hóesés miatt, de a napsütés hiányától eltekintve nagyon jó napot zártunk.
Második nap: Az előző naphoz hasonló élmények reggel még jól síelhető korrekt pályákkal, első csúszásra egy tökéletes piros pályával a Prorel alatt de délutánra jelentősebb havazás kezdődött és a látási viszonyok is romlottak (főleg magasabban. Mivel a Prorel felvonóhoz vezető átkötő lift csak 16 óra 5 percig jár, időben vissza kell indulni a pályarendszer másik végéből (Monetier), ha nem akar az ember haza síbuszozni, ezért mi inkább reggel mentünk el a másik végébe és délelőtt ott síelgettünk, míg délután már inkább a középrészen síeltünk, vagy hüttéztünk (ki-ki kedve szerint), a Ratier, vagy az Aravet hüttékben, mivel innen aránylag egyszerűen, egy felvonóval elérhető a Prorel átkötő lift. Az árak Átlagos francia hütteárak, pohár sör 3.20, forralt bor 3.70, leves 7-8, melegétel 10-15 euro. Sestrier-ben, már kicsit drágább, pl. forralt bor 5 euro.
Harmadik nap. Lent a völgyben Brianconban (1200 m) esőre ébredtünk ami fönt hó formájában okozott problémát. Az éjszaka leesett jelentős mennyiségű hó miatt lavinaveszély okán nem indultak el a liftek (9-kor indulnak a lentiek), majd kis késéssel a Prorel mégis elindult, de csak közép állomásig, máshol semmi. A Prorel közepétől még két tányérossal lehetett egy kicsit feljebb menni, de a jó 30 centis kezeletlen szűzhavon való síelés, nem tartozik a kedvenceim közé, így leérve a lift aljába és látva, hogy a többi falu fölötti alsó pályák is kezdenek sorban megnyílni, úgy döntöttünk, hogy az ingyenes síbusszal arrébb megyünk egy faluval és ott nagyobb perspektíva nyílt kezeltebb pályákon jobb körülmények között síelni. A síbusz egyébként napközben elég sűrűn jár és 10 perc alatt átért Chantemerle felvonóihoz. A nap további részében folyamatosan nyíltak meg a magasabban fekvő pályák is, de egész nap hallottuk ahogy lőtték a lavinát és a fa határ fölött elég cudar idő uralkodott, szél, helyenként köd, felhő, hóesés, kezeletlen mélyhavas pályákkal, úgyhogy a nap jelentős részét a kicsit komfortosabb erdőhatár alatti pályákon töltöttük, ahol délután helyenként még a nap is ki-ki bukkant. Ennek ellenére du. 3 körül visszaindultunk, mert bár a táblák szerint járt a felvonó a Prorel teteje egész nap egy nagy felhővel takarózott és gondoltuk, hogy a hazaút nem lesz leányálom. Jól gondoltuk. Az átkötő lift tetejére érve brutális köd, szél és hóesés fogadott, szinte vakon kellett a majd fél méternyi szűzhavon a pályát keresve leevickélni. Sikerült.
Negyedik nap: Ezt a napot Montgenevre síterepén töltöttük napos/felhős időben, helyenként kis hószállingózás közepette. Erről a terepről bővebben majd a Montgenevre topikban írnék, itt csak annyit jegyeznék meg, hogy nekem ez volt a kedvencem. Brianconból kb. fél órás autózással a szerpentinen (14 km) közelíthető meg, de most elég sokszor leállítottak és csak felváltva haladhatott a forgalom, az előző napi nagy havazás következményeinek eltüntetése miatt. A nagy hó miatt csak kevés parkolót nyitottak meg, nagyrészt fizetőst, de ha időben felér az ember még talál az ingyenesekben is helyet, mi pont megcsíptük az utolsót a Les Chalmettes lift közelében. Érdekes módon Sestrierben és Montgenever-en, jóval tovább tartanak nyitva a liftek mint Serre Chevalieren, ahol 16.30 után már sehová nem lehet feljutni, míg a másik két terepen 17 óráig is mennek a liftek.
5. nap: Egy tökéletes nap! Verőfényes napsütés, még egy felhő sem az égen, kicsit hideg időjárással, amitől még nem fázik az ember, de a pályák sem romlanak. Minden felvonó és szinte minden pálya ment, de a free-rider-ek szinte mindenhol össze vissza cikáztak a hegyen a pályák mellett, bár 3-4-es fokozatú lavinaveszély volt érvényben. Feljutottunk 2800-ra, gyönyörű kilátás fogadott. Első felvonó reggel, utolsó délután, 90 pályakilométer, tökéletes pályákon. Nekem aznap a Casse de Boeuf nevü fekete pálya és a Cucumelle volt a kedvencem, de tobzódtunk a jobbnál jobb pályákban, bár délutánra a legalján a faluba vezető részek kissé jegesedtek, de szinte minden veszélyesebb letörést el lehet kerülni zöld, vagy kék erdei pályákon, ha valaki úgy érzi. Frenetikus sínap volt! Utána este egy óra úszás/ jakuzzi és sauna a városi usziban (5 euro!) Nem is részletezném tovább. Aki élt már meg ilyet tudja miről írok/ nem írok.
6. nap: Sestrier.
Montgenevre utáni faluig Claviere-ig kellett csak tovább autózni, de Montgenevre felelől lécen is elérhető, de az 1+1-es bérlet konstrukció miatt az olasz oldalon kellett érvényesíttetni a bérletünket. Részletsebben erről a terepről is a saját topikjában írnék, ide csak annyit, hogy a Montgenever-i tapasztalatok után lehet, hogy túl nagy elvárásokkal mentem oda, de nekem kicsit csalódást okozott, bár az idő sem volt olyan mint előző nap Serre-n, de nem csak ezzel volt bajom. Míg Montgenevre (és Serre Chevalier is) francia terep létére nekem olyan volt, mint az általam leginkább kedvelt olasz síterepek (Val Gardena, Val di Fiemme stb.) addig Sestriere (és Bardonecchia) bár olasz nekem mégis inkább az általam kevésbé kedvelt francia (pl. Les 2 Alpes, Les Orres) síterepekhez hasonlít.
Az utazás Budapestről, oda is vissza is kb. 14 óra volt 4 megállással, különösebb esemény nélkül, 90 %-ban autópálya. Briancon óvárosa nagyon szép, hangulatos, az emberek kedvesek, mosolygósak. Az egyik havas napon a liftkezelő, egy nagy partfissal még a lift ülését is havatlanította nekünk, ilyenben még csak Ausztriában, vagy Olaszban volt részem. A felvonóik nem túl korszerűek, nem túl gyorsak, újabb, vagy régebbi POMA-k. Buborékos ülőlifttel, vagy fűtöttel sehol nem találkoztunk, az újabbak többnyire 4-6 személyesek, de van néhány 2-3 személyes szűk őskövület (mint pl. a 2800-ra vezető) ami olyat üt mint Mike Tyson, ha az ember nem vigyáz. A kezelők időnként próbálnak segíteni, de az még akkor is gáz. Sok kabinos felvonó is van, jó időben, ha lehet én kerülöm, mert a le-föl csatolás és a ki-be szállás miatt lassúbb vele a feljutás mint az ülőssel, de rossz idő esetén jó szolgálatot tesz. Bár abból is találtam olyat, ami még 2 embernek is szűk. A csákányost nem ismerik, ahol nem ülős van minden esetben régebbi POMA tányérosokkal lehet találkozni, de azokkal nincs semmi gond. A pályákon nem voltak tömegek, voltak részek ahol szinte senkivel nem találkoztunk. Sorállás sehol nem volt, szerintem ez a főszezonban sem lehet gond itt. Egy-egy jobb pályát, vagy pályarészt viszont le-le zárnak a versenyzők edzése miatt, de ez mindenhol így van. A városban a szupermarketek árai szinte egy az egyben magyarországi árak, nem érdemes semmit ki cipelni itthonról. Összességében egy nagyon ajánlott síterep. A franciák kedvezményes szállás-bérlet megoldásának köszönhetően, ami több magyar utazásközvetítőnél is elérhető, ár-érték arányban szerintem a leges legjobb síterep, nem beszélve arról, hogyha még az 1+1-es bérlet konstrukciót is hozzászámoljuk 650 km síterepen síelhetünk 6 napot, mégha nem is összefüggően, de kevés pályák közti utazgatással és méltányos áron. Nekem most így visszagondolva Serre Chevalier és Montgenevre nagyjából egyformán tetszett, Sestrierrel kapcsolatban vannak fenntartásaim, de erről majd a hozzá tartozó topikban bővebben. Uhh visszanézve nem lett rövid ez a kis beszi, de hát annyi volt az élmény... Mindenesetre mindenkinek köszi a fáradtságot és a türelmet aki végig olvasta!