Február 3-tól 10-ig síeltünk Brianconban (Serre Chavelier-ban), tehát az utolsó héten a francia síszünet és a főszezon előtt, azaz aki később indul, az általunk tapasztaltnál már nagyobb tömegre számíthat.
Busszal utaztunk, és nagyon hamar, péntek éjszakai indulás után már szombat délután megérkeztünk, még a hatalmas brianconi Casinóban is volt időnk bevásárolni a hétre, ahol jóval nagyobb a választék és valamivel jobbak az árak, mint a sífalvak kis boltjaiban.
Mi a négy, a völgyben található helység közül Villeneuve-ben szálltunk meg, és ha újra jönnék, biztos, hogy újra itt foglalnék szállást. Villeneuve ugyanis pont a völgy közepén van, a szállásunk mögül két hosszú felvonó is indult a terep kellős közepére, ahonnan bármelyik irányba könnyedén át lehetett csúszni; ezzel szemben Brianconból csak egyetlen felvonó indul, ami elsőre kevesebb pályát érint, hosszabb idő átcsúszni a többi pálya irányába, ráadásul az ottani felvonóhoz (Prorel) minden egyes csúszás után le kell csatolni, és léccel a vállunkon lépcsőzni. Villeneuve-ben is minden van, amire szükség van: kicsi, de a célnak teljesen megfelelő közért, sportboltok, stb. Mi a Concorde nevű apartmankomplexumban szálltunk meg egy kétszemélyes, apró lakásban: persze nem luxus, de abszolút semmiben nem szenvedtünk hiányt, és az első felvonó 2-3 perc alatt elérhető volt (nagy parkoló is van, ha valaki autóval érkezne). A síbusz egyébként idéntől fejenként 2 euróért visz át a másik falvakba/városokba, de aki először utazik vele, érdemes mindig előre megtudakolnia, pontosan hol is lesz a visszafelé menő irányban a buszmegálló, a brianconi üzletközpontnál például nagyon el van dugva.

A Serre Chevalier síterepet mindenkinek csak ajánlani tudom, minden szempontból tökéletes volt. Egyrészt minden tudásnak megfelelő pályából rengeteg van, a kellemes természetnéző zöld lankáktól a gyorsulásra és gyakorlásra is alkalmas kékeken, a lazább és a meredekebb pirosokon át egészen az olyan feketékig, amelyeken az úri síelők is lejöhetnek, és az olyanokig, amik a kezeletlen hegyoldalak kedvelőinek jók. (És persze végig, hihetetlen nagyságú területen van lehetőség pályán kívüli síelésre, egy hét alatt nem is nagyon láttunk olyan hegyoldalt, ami ne lett volna tele lécnyomokkal.) Másrészt pedig – nekünk ez a legfontosabb – rengeteget lehet egyhuzamban csúszni, legalább tucatnyi lehetőség van arra, hogy 6-8 kilométereket lehessen megállás és felvonózás nélkül, egyhuzamban síelni. Ráadásul – talán mert hatalmas rendszerről van szó – nagyon jól eloszlanak a síelők, mi az egy hét alatt, írd és mondd, egyetlen egyszer sem álltunk sorba felvonónál két percnél többet, de tízből kilencszer csak becsúsztunk, és már ülhettünk is a felvonóba, még a reggeli pályanyitáskor is ez volt a helyzet. (Aki Brianconban száll meg, ezen a téren talán rosszabbul jár, de ezt nem tudom biztosan, reggel sosem indultunk onnan.) Hüttéből is sok van, a gourmet éttermektől kezdve a snackbárokig, bár ezeket nem a csúcsokon, inkább egy szinttel lejjebb érdemes keresni. A felvonórendszer is nagyon jó: nincs egyetlen pálya sem, amit irreálisan bonyolult lenne elérni, és úgy van kialakítva a rendszer, hogy sokat lehessen csúszni két felvonózás között, azaz soha nem kell mondjuk a reggeli első órát csak felvonó és felvonó között utazgatva tölteni, ami nagy előny.
Nekünk a hóhelyzettel és az időjárással is szerencsénk volt. Mielőtt érkeztünk, sok hó esett, és az ottlétünk egyik napján is hullott pár centi. Úgyhogy az összes pálya végig nyitva volt, és egy bizonyos magasságig minden nap végig is ment a pályákon a ratrak – bár nekem kicsit furcsa volt, hogy egy szint fölött már hagyták a pályákat úgy, ahogy voltak, és azért hat nap után ez már több pályára rányomta a bélyegét, bár tényleg igazán rossz állapotú, ezen-soha-többet pályával talán csak eggyel találkoztunk. Illetve ami még furcsa volt számomra, hogy egy-két pályára egyik nap nagyon zavaró hókupacokat építettek műhóból, amit nem ratrakoltak le, csak jelezték zászlókkal, hogy vigyázzunk. Délután 3-4 felé pedig még ilyen kevés emberrel is érződött azért a hóminőségen, hogy melyik pályák a legnépszerűbbek, melyikek vezetnek a szállások felé: ezek délutánra sokszor jegesre voltak gyalulva és rendesen ki voltak buckázva. Érdemes tehát már kilenckor elkezdeni a napot, ha az ember a jobb hóminőséget szereti.
A pályákról: haladó síelők vagyunk, leginkább a piros pályákat szeretjük. Ezek közül két kedvencünk volt: a villeneuve-i szakaszt a monetier-ivel összekötő, hosszabb Cucumelle (a Vallons felvonó mellett), ahol nagyon jól váltakoznak a meredek és a lankás szakaszok, és végig széles, így az sem baj, ha tömeg van, ráadásul még hóágyúk is vannak, úgyhogy a hó miatt sem kell aggódni. A másik pedig a Col du Prorel csúcstól Brianconba vezető összes pálya, főképp a végén a Vauban nevű: itt sok-sok kilométert lehet egyhuzamban csúszni, aki csak piroson szeretne, az a Prorel 1-2 felvonó végétől indulhat, de egyszer-kétszer érdemes felmenni a csúcsig, ahonnan egy hosszú kék szakasz után lehet a pirosra csatlakozni. (A kék, Chemin nevű pályán van 1-2 kilométer „természetjáró”, nagyon lankás, de nagyon szép szakasz is, aki irtózik a lassú andalgástól, ezt talán kerülje el.) Illetve az Yret csúcsról levezető piros pálya is nagyon jó, bár rövidebb, viszont innen is rá lehet kanyarodni a kék Eychaudára, majd mondjuk a piros Corvariára, hogy 6-8 kilométeren keresztül, a csúcstól egészen a faluig csússzunk. (A Clot Gaillard pálya is elég jó lenne, de vigyázat, ebben van egy szakasz, ahol több emelkedő követi egymást, lehetetlen eléggé felgyorsulni ahhoz, hogy gyaloglás-mászás nélkül megoldjuk a csúszást, én legalábbis egyszer sem láttam senkit, aki elég lendületet tudott volna venni ehhez.)
Ajánlanék egy fekete pályát is, amit mindenkinek érdemes kipróbálnia, aki legalább középhaladónak érzi magát: nem is „igazi” fekete pályáról van szó, hanem egy, bár elég meredek, de nagyon széles és szépen kezelt, hosszú (3,5 kilométeres) pályáról. Ez a Casse du Boeuf az azonos nevű felvonóval párhuzamosan. Szerintem ezt csak-egy két hosszabb meredek szakasz miatt nevezik feketének, és nem pirosnak, de mivel széles, ezeken a szakaszokon is vígan húzhatja az S-eket, aki nem elég magabiztos.
A kék és zöld pályákról pedig semmi rosszat nem tudok elmondani, a Serre Chevalier terep tökéletesen megfelelő a kezdők számára is: rengeteg az ilyen pálya is, és kivétel nélkül mindegyik nagyon élvezetes még haladóknak is. És ezen a terepen még az átlagosnál is jobban lehet bízni a franciákban: nem találkoztam olyan kék pályával, ami valójában félelmetes lehetett volna egy kezdő számára.
Összességében nagyon ajánlom mindenkinek a terepet, ráadásul ez van az egyik legközelebb Magyarországhoz, úgyhogy még azoknak is megfelelő, akik ódzkodnak a hosszú utazástól: kora reggeli indulással autóval már estére itt lehet lenni. És tényleg nagyon megéri.