Adatvédelmi tájékoztatónkat itt találod. A minőségi szolgáltatás érdekében sütiket használunk.
ELFOGADOM
Ausztria
Zauchensee
síterep infó oldal
ÉRDEKEL
SZÁLLÁSTIPP
Aparthotel Hirschenau: pályaszállás Filzmoos síterületen, a Ski Amadé sírégióban
ÜZENETEK (1)Időben csökkenő Időben csökkenő
bouquetk
386 élménybeszámolót írt
386
12 éve tag
Ez egy kiemelt üzenet ebből a topikból: Zauchensee
2020.08.18. 15:41
Rendezgettem a régi dolgaimat, és belebotlottam néhány fényképbe, ami Zauchensee-n készült, és erről beugrott egy túra, ami talán van akit érdekelhet.
2017. decemberének utolsó harmadát Altenmarktban töltöttem. 9 nap sí, gyakorlatilag nyitástól zárásig. Többször voltam Zauchenseeben, a busz a szállás előtt állt meg.
December 29-én is itt töltöttem a napot. Mivel a hóviszonyok egészen jók voltak, többnyire a pályán kívül. Miután meguntam a tömeget a felvonóknál, már jól benne a délutánban, úgy gondoltam hogy megpróbálok feltúrázni Strimskogel (2.139 m) csúcsára. Ez a hegy lentről nézve a Tauernkar csúcsától balra, a völgyben lefele található. Az útvonal adja magát a Tauernkartól, a 10-es kék pályán, amikor az elhagyja a gerincet, akkor ott tovább. Elhagytam a pályát, feltettem a fókát. Kb. fél óra múlva már egy egész más világban jártam. Ember sehol, gyönyörű hó képződmények között haladtam. Felérve az első komolyabb púpra, meglepetten tapasztaltam, hogy a csúcs lényegesen messzebb van, mint gondoltam, először egy komolyabb letörésen kell lejutni. Mivel kiváló porhó volt, leszedtem a fókát, és lesíztem. A gond lent kezdődött, a havas gekkó fóka nem tapadt a léchez. Persze megpróbáltam elöl-hátul beakasztva haladni, a vége folyton lejött, sőt a hevederes kötőjét a léc szépen levágta, először az egyiknek, aztán a másiknak. Közben az idő is haladt, bár a nap sütött még, de decemberben hamar lesz este. Az egyértelmű volt, hogy valami B terv kell a minél gyorsabb lejutáshoz. Visszafordulni, gyalog felmenni a letörésen a combig érő porhóban esélytelen. Ahol haladtam, egy viszonylag széles gerinc volt, de innen lefele közvetlenül nem lehetett menni. Csak előre volt út, úgy láttam, hogy talán kicsit arrébb, pár száz méterrel messzebb kínálkozik egy lemenet, de addig is el kellett jutni valahogy. Ezért visszavettem a léceket, és megpróbáltam úgy haladni, hogy vagy az egyiknek vagy mind a kettőnek kinyitottam a sarkát. Mivel kicsit felfele is kellet időnként menni, elég keservesen haladtam. Egyszer beszakadtam egy szikla mellett úgy derékig, alattam egy nagy üreg, amit egy fa képezett a szikla mellett. Ha itt beesik a lécem soha ki nem szedem. Végül csak elértem a kinézett helyett, és bingó! jónak tűnt. Úgy látszott le lehet sízni egészen a völgybe. Egy igazi élménysízés következett a fák között, hatalmas porhóban. Persze nem igazán mertem elengedni, egyedül a nap végén, ismeretlen terepen. De minden jól alakult szerencsésen leértem.
A dolog persze nem hagyott nyugodni, úgyhogy két nap múlva tettem egy újabb próbát. Szerencsére nálam volt a túra lécem egy zsír új hagyományos fókával. Tanulva a korábbiból, már délelőtt elindultam. Sajnos két nap alatt a hóviszonyok rengeteget romlottak. Melegedés, a hó nehézzé vált. Ezért nem is próbálkoztam a letörés megsízésével, lementem rajta fókával. Azért nem én lennék, ha közben új túratervet nem találtam volna. Több jó hely is kínálkozott bevágni a túloldalra, Untertauren irányába. Végülis arra is megy síbusz. Utána egy lényegében eseménytelen sítúra következett a csúcsra. Egy kisebb púpot közben átharántoztam. Közel három óráig tartott. Fenn kényelmesen átszereltem és elindultam. Sajnos nem sok élvezet volt benne, a nehéz, nedves hóban minden fordulás rosszul esett. Mivel a település szélére érkeztem le és a síbusz csak fenn a központi épületnél áll meg, azt találtam ki, hogy csak ez ezüst kabinosig gyalogolok fel, és lifttel felmegyek Rosskopfra és onnan csúszok az arénához. Ez egyrészt jó döntés volt, mert sikerült az egész útról egy jó áttekintő képet csinálni, másrészt nagyon rossz, mert a leérkezés előtt kb. 100 méterre csiga tempóban haladva a pályán, sikerült egy orbitális nagyot esnem. Valahogy még a fejemen is átestem azóta sem tudom, hogy hogyan sikerült, de többen odajöttek segíteni. De a bosszúságon kívül más baj nem történt.
Mint utóbb kiderült a csúcs szokásos útvonala felfele is az én lejöveti utam. igaz, hogy így lényegesen több a szint benne, de a kalandos gerincvándorlás kimarad.Mondjuk hozzám inkább az én változatom áll közelebb.
Teszek fel pár képet, és a két tracket. Az elsőn egybe van az egész nap.
http://www.movescount.com/moves/move192477796#table-year=2020
http://www.movescount.com/moves/move192825616#table-year=2020
DSC00407.JPG
DSC00377.JPG
DSC00378.JPG
DSC00379.JPG
DSC00380.JPG
DSC00384.JPG
DSC00381.JPG
DSC00382.JPG
DSC00383.JPG
DSC00385.JPG
DSC00386.JPG
DSC00387.JPG
DSC00388.JPG
DSC00393.JPG
DSC00394.JPG
DSC00396.JPG
DSC00397.JPG
DSC00404.JPG
DSC00405.JPG
h i r d e t é s
facebook twitter youtube instagram linkedin pinterest google cégem rss tiktok

Megjelenési ajánlatunk:
sielok.hu © Copyright 2000-2024 - Síelők Bt.