Kiegészítésként még annyit, hogy vasárnap reggel még át lehetett jutni a déli oldalról az északira, de aztán leállították a lifteket, így 70 km taxizással jutottunk vissza a délen leparkolt kocsinkhoz. Napközben többször bemondták, hogy le fognak állni a liftek - szlovákul és angolul. Volt, aki hallotta (és értette), de sokan nem voltunk ilyen szerencsések. De felháborítónak tartom, hogy egy olyan síterepen, ahol a síelők ekkora százaléka magyar, egyáltalán nincs semmilyen tájékoztatás magyarul. Még az 5 nyelven ,,beszélő" bérletárusító automatákon sincs lehetőség a magyar nyelv kiválasztására. De legalább az információs irodában tudtam velük angolul kommunikálni, és segítettek taxit keríteni, ráadásul összehoztak egy másik pórul járt párossal, így feleződött a taxiköltség.
A mai napon a déli oldalon nagyon kevesen voltunk. Valószínűleg költséghatékonysági okokból kizárólag a C4-es tárcsa és az A5-ös kabinos ment. Mivel a B6-os ülőst nem indították el, a kék 34-es panoráma alja pedig élvezhetetlenül jeges, néhol köves és sok helyütt már barna foltos volt, jószerivel csak úgy lehetett lejutni a lifthez, ha a piros 31 a-n vagy a piros 36-oson fejeztük be a csúszást. Több sísulis csoport is volt ma a pályán: az említett piros szakaszokon a kezdők kb. az életükért küzdöttek. Ráadásul a kabinos tetején kb. 15 négyzetméter van a felcsatolásra és elindulásra. Élmény volt, ha az ember egy sísulis csapattal együtt ért föl...
Nálam Chopok nagy szerelem, de az idén kicsit csalódtam. Bár a holnapi napban még reménykedünk...