Nyitás margójára:

Mi lesz az egyik kedvenc hazai síterepünkkel?

2021-et írunk és a Bükk egyik legmagasabb pontja alatt elterülő a Bánkúti Síklub által üzemeltetett síterep az idei, a járvány által megtépázott síszezonban még 1 napot sem üzemelt.

De minek köszönhető ez?

Ha visszatekintünk az eddig eltelt téli napokra, így január végéhez közeledve kimondhatjuk, hogy nem kerültek el minket a nagy mínuszok, és már november végén megrázta dunyháját Holle anyó, de mégsem esett elegendő mennyiségű hó ahhoz, hogy szeretett síterepünk kinyisson.

Ez nem meglepő, az előző évben sem indultak be a felvonók Bánkúton, és ha az előző 10 év teleit vizsgáljuk, átlagban 26 napot üzemelt a síterep, ami még így is szép teljesítmény, hiszen a 2017-18-as és a 2011-12-es szezon kimondottan jónak mondható, 56 és 58 üzemnapon élvezhettük a terep adottságait, köszönhetően a sípályák 900 méteres fekvésének és a Bükk-fennsík kedvező mikroklímájának. Nem ritka az a jelenség, mikor Miskolcon +4 fokban szakad az eső, Bánkúton -1 fokban esik a hó. Az országos meteorológia szolgálat statisztikai éves átlaga a havas napok számát 140 nap fölé teszi, a Bükk hegység egyes részein.

Sajnos a remek természeti adottságokon kívül nem sok jót lehet elmondani a sícentrum állapotáról. Nagyobb fejlesztések 10-15 éve nem történtek. Ha összehasonlítjuk a közel sem ilyen jó adottságokkal megáldott, hatalmas beruházásokkal kiépült eplényi Síarénát, és a mátraszentistváni Síparkot az egykoron Magyarország legnagyobb 12 hektáron elterülő síterepével, Bánkút rossz viccnek tűnik.

Pedig igény lenne egy modern hóágyúzható síterepre a Bükkben is. Januárban nem ritka, hogy hétvégente több ezren látogatnak ki a hegyekbe nem kis forgalmi dugókat okozva a Bükkben. Több esetben le kellett zárni a Mályinkára vezető szerpentint, a nagy tömeg és a kígyózó sorokban útszélén parkoló autók miatt.

Akárhogy nézzük, szót érdemel a jelenlegi elnökség és a klub áldozatos munkája, hiszen a társadalmi munkák nem maradhatnak el egyik ősszel sem, a pályákat minden egyes évben gondosan kaszálják, több év után újra elindúlt a síoktatás, és aki síelni szeretne, akár a szezon előtt is, annak nem kell a műanyag pályáért a Zemplénbe mennie, mert a régi hótartó műanyag elemekből Bánkúton is készült egy oktató pálya. Új helyre költözött a síkölcsönző, új információs táblákat helyeztek ki. Bérbe adták az éttermet, ahol nagyszerű almáspitét lehet kapni, és a 31 millió forintból megújult turistaházat is. Ezen kívül 46 milliós kormányzati támogatás megmaradt részéből a meglévő kiöregedett Prinoth T4-es „piros” ratrak mellé egy üzembiztosabb Prinoth Leitwolf hótaposó gép érkezett Szlovákiából, amit még sajnos nem láttunk üzemben.

Viszont nagy probléma még mindig a hóágyú és az üzembiztos napok hiánya. Ha érkeznének is modern hógyártó berendezések, a meglévő, korszerűtlen, a 2008-as viharban megrongálódott vízgyűjtő medence nem tudná azokat kiszolgálni.

Továbbra is gond a „Bükk tetején”, karszthegység lévén, a víz hiánya, aminek orvoslására legalább 8-10 köbméteres víztározó építésére lenne szükség, ami legalább 100 millióba kerülne. A hatósági engedélyeket sem lenne egyszerű a Bükki Nemzeti Parktól beszerezni egy ekkora léptékű beruházáshoz.
Változásért kiált az egész infrastruktúra. Hiszen most erősen limitált a parkolás, a rendkívül rossz állapotban lévő bekötő út sem túl vonzó. Hiába az évről évre történő foltozgatások, toldozgatások, nem vezettek eredményre.

De bizakodásra adhat okot, a síklub tagjainak a hozzáállása és Gramantik Csaba áldozatos munkája, az utóbbi évben kapott kormányzati támogatás. Reméljük, pár év múlva Bánkút is hasonló magasságokba kerülhet, mint ahova tartozott a 2000-es évek előtt. Újra a télisport fellegvárává válhat Magyarország valaha volt legnagyobb síterepe.

https://www.facebook.com/bankutikozosseg/posts/2208233899309942