Végre megvalósulni látszik egy gyermekkori álmom. Egy síterepen a nagy hó miatt ott ragadni:) Ezt az álmot leginkább akkor vágytam, amikor még oskolába jártam.

Certovica, magyarul Ördöglakodalma-hágó. Nem véletlenül ez a neve. Évekig jártunk ide vagy 20-30 évvel ezelőtt. Most egy napra megmutatom a legkisebb gyermekemnek - ezzel a céllal jöttünk nosztalgiázni. Úgy indultunk útnak, ahogy sokszor máskor - majd lesz valahogy. A hágón már nem volt szállás, így lementünk az első faluba, Királybocára, Vysna Bocára. Teljes a tél. A faluba érve megláttam egy táblát: Chata pod Certovicou 2,2 km. Ez az a ház ami a sípálya alján van, egy kis tó mellett. Festői hely, évekig csak néztük, milyen lehet itt lakni. Mivel viszonylag jobb autóm van, gondoltam nekiszaladok a durva emelkedőnek. A kezdeti lendület után vettem, hogy ez egy durva út. Alul egy mély nyom jól befagyva, a nagyobb gond, hogy két oldalt kitolt hóval tiszta jég hófal. 20-30 centinél nagyobb kilengés már kockázatos. Nem igen ajánlatos kizökkenni a nyomból, akkor annyi a kocsi oldalának. Ha lassan nyomom akkor leállok, vissza tolatva a meredeken elkerülhetetlen a félre csúszás és onnan aztán se le, se fel. Szóval csak előre fel, amig lehet, majd lesz valami. Izgalmas, közös szurkolás után csak felkeveredtünk a házhoz. Nem bírom ki, hogy ne dicsérjem meg ezt a menetet teljesítő gépet: XC 60.

A ház 1938-ban épült. A mai tulajdonosa Jozef, egy 68 éves négy gyerekes, három Bernáthegyi kutyás hegyi ember. Az öreggel öt percen belül megtaláltuk egymást. Este már mutatta a gépén milyen itt az élet. Összességében több ezer napot síztem, sok-sok sztorival, de egy óra vetítés után megint gazdagabb lettem.

Csütörtökön délután még egy jót tudtunk sízni, bár a hegyre menő nagy lift csak időnként ment. A viharos idő, és a vagány pályán elég volt ez a két óra.

A kezdeti megérkezési megnyugvást kicsit felborzolta, hogy a személyzet valamiért felmondott és látványosan, gyalogosan elvonultak. Ma reggelre teljes hóvihar, liftek persze nem mentek, az idevezető egyébként is elképesztő utunkon méteres hófalak. Na most mit tesz ilyenkor az itt rekedt sportember? Az egyik pozsonyi családtagról kiderült, hogy az apuka szakács, ő készítette az ebédet az itt ragadtaknak. A ma este érkező, gyalogosan ide lemászó fiatal besztercebányai csapat hamar vette az adást, rögtön beálltak mindenesnek.

A holnapi programunkat színesíti az a kérdés, hogy hogyan keveredünk ki innen összesen négy autóval. ( Eredeti terv egy Lomnici-csúcs bejárás lenne. ) Az egy szem traktort - ami a ház előtt vesztegel - is a személyzet tudta volt kezelni. Szóval elég nagy az esély az itt ragadásra. Az öreg most mutatja, hogy az ő Land Roverét, hogy szokta a sípályán felhúzni a ratrak, miközben mind a négy kerekén lánccal nyomja a gázt. Mondjuk ezt kihagynám, de majd meglátjuk:)

A ház honlapja, magyar nyelvű pdf. verzióval is:
http://chatapodcertovicou.eu/