Fun Carving tanácsok

"Azt hiszem elbeszélünk egymás mellett."

Az lehet... :-)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

"ha pár szóval leírod a gyakorlatot (testsúly ide, csípő oda, kezek amoda), hidd el, meg fogom érteni, és arra is rá fogok jönni, hogy pontosan milyen hibára jó és mit javít."

Lehet, hogy bennem van a hiba, de ez így nekem nem igazán megy. Havon mutatva, magyarázva -és elsősorban látva annak a mozgását, akit tanítok- egészen más lenne. Egyébként nem egyféle gyakorlat van, hanem sokféle. Ott kell eldönteni, mit gyakorlunk, nincsen előre megírt, kőbevésett forgatókönyv. (legalábbis az a jó, ha nincsen)
(egyébként írtam a típushibákat, amiket jól szoktunk gyógyítani a "fun" gyakorlatokkal...)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

"...egy olyan technikával..."

Te mindig egyféle technikát említesz és írsz le. Nálam a "fun" vagy "extrém" (nevezzük, ahogy akarjuk, tök mindegy)többféle technikát, mozgást jelent. (bár lehet, hogy valamit én tudok nagyon rosszul)
Viszont ha így gondolsz bele, akkor talán érthetőbbé válik számodra, amikről írtam. (és sokak bánatára most is írok...)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

"Az számomra továbbra sem tiszta, hogy lehet egy olyan technikával, ami a csípőben megtörést minimalizálja, a csípő megtörésére ráéreztetni valakit."

Írtam, hogy más -helytelen,a fejlődést gátló- tartások, tónusok megszűntetésével, oldásával lehet kialakítani a továbblépéshez alkalmas helyzetet.

A helyes tartás azért nem csak a csipő megtörése, és "a felsőtest visszadőlése". Ennél sokkal több minden tartozik egy korrekt tartáshoz. (írtam ezekről is, bár valóban csak röviden, említésszerűen)

Ezekben lehet eszköz akár az ilyen gyakorlatok vagy technikák használata is.

Például képzeld al azt, amikor valaki állva, nagyon külső sít terhelve, kicsit hátradőlve, teljesen dinamikátlanul síel. (de már biztosan élen tud kanyarodni)Ilyenkor jó megoldás lehet(!) a másik irányba végletekig elmenetel (mély-magas helyzet, nagyon erős bedőlés hegy felé, terhelés előre vitele az ívben, majd ha ez kb megvan, akkor szépen "visszajövünk" egy normál tartásba, mélységbe-magasságba stb.

Másik például a kartartás. Sokan nem tudnak mit kezdeni a karjaikkal, ezért vagy lógatják, vagy "repülőznek" vele. Ez is gyakran javítható, ha a karok szerepet kapnak például nagy bedőléssel, igen mélyen húzott ívekben, amikor próbálunk mondjuk belső kéz ököllel hóra támaszkodni, mint harmadik lécre.
Sok esetben például ez javít a megmervedett kartartás, és például a felhúzott váll javításában.

Ezek csak hirtelen példák voltak, de mint írtam, egészen más ez élőben. Azért talán valamennyire érthető a szemléletem. (ami persze nem biztos, hogy a legjobb!)

Ja, és ha egyik gyakorlat sem segít, akkor utolsó esélyünk az ezo tv, ott levetetjük magunkról a szellemeket... ;-)