Fun Carving tanácsok

Na, már nem is beszélünk el egymás mellett! :-)

"mert épp egy rávezető gyakorlat hasonlít egy "fun" technikára, még nem biztos, hogy tényleg az, igazából a végcél felé haladás a lényeg."

Persze, és nem is az a lényeg, hogy hogyan nevezzük, hanem, hogy hasznos, segíti a fejlődést.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

"Számomra akkor jön elő a funcarving hátránya, ha valaki kizárólag ezt akarja csiszolni, ami a normál síelés rovására megy"

Sajnos itt továbbra is ragaszkodom az álláspontomhoz, hogy nem ártalmas. Bocs. ;-) Úgysem lehet mindig "funkodva" síelgetni, rákényszerül mindenki, hogy "normálisan" is síeljen.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

" A kérdés az volt, hogy mi volt az a konkrét rávezető gyakorlat, ami "funcarving" gyakorlat (tehát bedőlést, minél kisebb csípőszöget követel), és Joci számára meghozta "a megfelelő csípőszög, és előre terhelés megérzése."-t"

Nála konkrétan egy szinte folyamatos hátraterhelés, beülés a léc vége fölé volt jellemző. (remélem tényleg csak volt)
Ez ráadásul együtt járt egy nem eléggé stabil súlyponti helyzettel, tehát indokolatlanul vándorolt előre-hátra a súlypont, nem tudott középen maradni. (első körben pedig ez lett volna a cél)

Ezeket a kimondottan magas helyzetben, teljes testből ívbe bedőlve, hegy felé húzott ívekkel próbáltuk javítgatni. mármint, hogy a "fun" gyakorlatok közül. (nem nagyon kötöttük össze őket,inkább csak egyesével húztuk meg az íveket esésvonalból, megfelelő tempóval indítva) Ez a gyakorlat azonnal "büntet", ha hátradől, kifut alóla a sí.

Hasznos volt még arra is, hogy tisztán látható -és számára is érezhető volt-, ha a terhelés nagyon elbillent vagy a külső, vagy a belső síre. (utóbbi szintén rögtön és határozottan büntet)


~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Másik (ha már őt vesézzük ki szegényt :-) ), hogy a kartartással is gondok voltak. (nagyon durva asszimetria, felhúzott, elmaradó jobb váll bal ívben, túlforduló, lenyúló bal kar jobb ívben, meg pár apróság még)

Ezeket (többek között!) nagyon mély helyzetben (vízszintes körüli belső comb), középen terhelve, középhosszú ívekben, megszokottnál sokkal jobban ívközéppont felé bedőlve igyekeztünk javítani. (ennél a "gyakorlatnál" határozott csípőszöggel síztünk) Itt jött az ököllel letámaszkodás (vagy arra törekvés), amitől a jobb váll -mivel feladatot kapott- elkezdett a helyére jönni, és lényegesen javult a szimmetria.
(emellett kiderült neki is, hogy nem állva síelünk, mert az zsákutca, hanem mélyre megyünk és terhelünk, különben nem lesz belőlünk síző)

Ennél a "gyakorlatnál" kezdett el egyébként Joci mozgása szemmel láthatóan hirtelen nagyot alakulni, már egy-két menet után is. (persze nem csak emiatt, hanem itt állt össze, amin 3 napig dolgoztunk más gyakorlatokkal is)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

"Gyanítom, hogy többféle gyakorlat kombinációja vezetett az eredményhez, amiben bőven lehetett funcarving-szerű gyakorlat is."

Pontosan így van, jól látod, ahogy írtam is.
(Egy gyakorlat hosszas sulykolása egyébként egy borzasztó nagy oktatói hiba, gyakran sokkal többet árt, mint használ.)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

"Mondjuk a funcarving egy eléggé idióta megnevezés, mivel gyakorlatilag a sízésben, boardozásban a carving szinte mindig "fun". Talán az egyedüli eset amikor nem, ha a kezdőt elviszi a léc v. board a saját élén.
Ezen kívül az oktatás akkor lesz hatékony, ha az elejétől a végéig jó élményeket ad, azaz "fun", mind a tanítványnak, mind az oktatónak."

Így van, minden szavad igaz! ;-)

Én személy szerint a "fun" kategóriába sorolok mindent, amikor rendes élhasználattal eltúlzott mozgásokkal (bedőlés, mélyen, agresszíven terhelés, kézre támaszkodás, rotációs mozdulatok stb) síelünk, és az élvezetet, "fun-t" okoz. (mindez persze nem a seggre beülős, belső sín megsodródós, havat markolászó borzalomra vonatkozik)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Az extrém carving (nem az általánosan emlegetett fun!) egyébként nálam továbbra is a nem (vagy csak enyhén)megtört csipővel, nagy bedőléssel, határozott tempóban, tisztán két élen húzott, többnyire kézre, alkarra támaszkodva húzott, komolyabb szinten jóval esésvonal előtt megkezdett ívekkel síelt technikára vonatkozik.

Ja, és függetlenül attól, hogy a borítás mély vagy magas helyzetben történik, illetve az ívben nyújt, vagy "csak" "tart" a síző. (nálam egyébként utóbbi az etalon, a magas helyzetben véghezvitt borítás miatt azt tartom igazán komolyságnak, ha már extrémkedésről van szó)

Szia!