Halihó, szervusz kedves kolléga, egy kis beszégetés talán, (nem biztos), ismét előrevihet valamit.
A funcarving téma elment a hibajavítások irányába, és ez adhat okot némi félreértésre, ami nem lenne jó.
A hibajavításokról írod:
„nincsen előre megírt, kőbevésett forgatókönyv. (legalábbis az a jó, ha nincsen)”
EZT SZERETNÉM ÁRNYALNI!
Nos, nem azt mondom, hogy kőbevésett, de a jó minőségű sí szakirodalom már évtizedekkel ezelőtt is tárgyalta a síelés főbb, (te is említed) típushibáit, és kevésbé lényeges hibáit, és pontos menetrendet adott a hibák javítására. Ez joggal nevezhető a síoktató szakma kollektív tudásának.
Ennek jó néhány elemét meghaladták az idők, (új felszerelés, új technikák), és tényleg nagyon indokolt, hogy a síoktatók állandó keresésben legyenek olyan új megoldások érdekében, melyek korszerűek lehetnek, és nem utolsósorban valóban működnek. EZÉRT NAGYON TISZTELEM EBBÉLI TÖREKVÉSED.
Megjegyezném azonban, hogy a fizika törvényszerűségei a sípályán is érvényesek, és azok mindenkinél garantáltan egyformán működnek. Ez okból kifolyólag, a fizika törvényszerűségei ellen vétő hibák javításában igenis kell lenniük (és vannak is, és lehet mondani kőbe vésett) forgatókönyvek, melyeknek objektíveknek, és mindenkinél garantáltan egyformán működőnek szükséges lennie.
A nem egyformán működés a képességek eltéréséből ered, (lehet, hogy van más magyarázat, de ezt én most nem látom). A konkrét, személyre szabott megoldást pedig nem a személyenkénti kísérletezés, hanem a korrekt információkon alapuló, (képzett síoktatótól származó), helyes, (azaz garantáltan működő), megfelelő időtartamú gyakorlás, be/át idegezés jelenti.
Megint csak nagyon örülök, hogy neked köszönhetően fókuszba kerülhetett egy fontos részterület.
Kollegális barátsággal:
Replaci
http://www.kanyarsiklub.hu
Keresés
30 cm
