Őszi besízésünk második napján meglátogattuk a Pitztal gelccsert, amely úgy hirdeti magát, mint a legmagasabban fekvő osztrák sípálya. A minősítés helytálló, hiszen a közelmúltban átadott Wildspitzbahn kabinos felvonó valóban 3440 m-re repít fel.(A viharos szélben szó szerint...)
A parkolók meglehetősen messze vannak a völgyállomástól, innen 10 percenként induló külön buszok szállítják fel a sízőket a völgyállomásig. Innen földalatti gleccserexpresszen 6 perc alatt 2840 m-re értünk. Már a parkolóban is szállingózott a hó, fent a gleccseren ez intenzív havazásra váltott. Az erős szél hordta a havat, így meglehetősen keveset láttunk a panorámából, azt viszont megtapasztaltuk, hogy valóban változatos pályarendszer, mindenki megtalálhatja a számára megfelelő lejtőt.
A rossz idő ellenére az új felvonót ki kellett próbálni. Egyedül utaztam a 10-12 személyes kabinban, s végig azon gondolkoztam, le a kalappal az építők előtt, akik ilyen körülmények között, ilyen magassaágban és főleg ilyen minőségben megépítették ezt a csodát.
3440 m-en egy hosszú, szűk "járatban" lehet a piros pályákhoz csúszni. A szél hordta a havat, így lefelé menet időnként nem volt fent és lent, csak nagy-nagy fehérség, de még így is élvezhető volt, gondolom jó időben még inkább az. A pálya egy helyen keresztezi a Brunnenkogel csákányos felvonó nyomvonalát, itt erősen figyelni kell az átcsúszásnál.
A nap végén megindult a tömeg a gleccserexpresszen a völgy felé, ami azt jelenti, hogy a japán metrón látottakhoz hasonló mennyiségű nép zsúfolódott össze a vonaton. Félúton lefelé a soför rálépett a fékre, ami kisebb pánikot okozott az egymás hegyén-hátán állók-ülők között, már aki talpon tudott maradni. Felborulni egyébként sem egy élmény, hát még síléccel, síbottal a kezedben.
Összességében kellemesen elfáradtunk, megérte Söldenből átrándulni Pitztalba.
Keresés
7 cm
