Síkötés-beállítás

Na, szóval tényleg hosszan beszélgettünk Ájronnal erről a kötésbeállítás dologról, és végül csak sikerült közös nevezőre jutnunk.

Tehát: Vannak dolgok, amik állandók, amiket tudhat, kiszámolhat az ember, és vannak dolgok, amiket nem.


Amik tudhatók, amik nem változnak (legalábbis nem napról napra vagy óráról órára):

Kor.
Testmagasság. (szerintem nem olyan lényeges, ahogy egyes beállítási szisztemek mondják)
Súly.
Lábméret.
Csontozat (tíbia) mérete.
Sítudás. (ebből eredően preferált pályák, sebesség, stílus)


plusz még ide tartoznak: (amiket szinte soha senki nem szokott megkérdezni :-( )

Síelő kondíciója.
Sportmúlt. (vagy jelen)
Ízületek, szalagok állapota.
Esetleges korábbi sérülések, műtétek.
Habitus és lelki alkat.



És vannak azok a tényezők, amik napról napra, vagy akár óráról órára változhatnak:

Pillanatnyi fizikai, kondíciós állapot. (akár napon belül is)
Pillanatnyilag síelt sebesség és technika. (előző pontból ez sejthető)
Pillanatnyi pálya és hóviszonyok.
Szezonban lesíelt napok száma.


(Mindkét lista bővíthető, ezeket csak hirtelen írtam össze.)


Na szóval, ezek után joggal merül fel a kérdés, hogy akkor egy beállítás minden körülmények között jó?
Gabóca azt mondja, hogy igen, hiszen a sérülést egy bizonyos erőhatás okozza, és tök mindegy, hogy azt mi okozza. És szerintem ez így is van, ez fizika, x méretű erőhatásra a kötés leold, kész.

De! Egyáltalán nem mindegy, hogy ez az erőhatás milyen dinamikával érkezik a térdre, ahogyan az sem, hogy a térd abban a pillanatban milyen helyzetben van, és hogy a térdet fixáló szalagok és izomzat milyen felkészültségű.

Tehát ha egy hobbysíelőnek normál edzettség, normál pályaviszonyok és normál sebesség mellett X a helyes kötésbeállítása, az nem jelenti azt, hogy amikor fárad, vagy vizesedik a hó, vagy buckásodik a pálya és emiatt jelentősen csökkenti a sebességét, akkor ugyanolyan erőhatásokra kell számítani, mint normál körülmények között.
Ilyenkor az esetleges -nem feltétlenül perec miatti!- erőhatás dinamikája jelentősen csökken, így ilyenkor valóban indokolt lenne a (szerintem csak első) kötést lazábbra állítani. (Hogy mennyivel? Ebbe ne menjünk most bele.)

Az ellenkező eset is létezik persze, bár hétköznapi hobbysízőknél ez igen ritka.
Jó fizikai állapotban, felpörögve, frissen becsajozva, reggelre csodálatos viszonyok várnak a pályán, ember sehol, lehet döngetni, a szokottnál érezhetően nagyobb tempóban.
Ilyenkor felettébb kellemetlen mondjuk 80-100-as tempónál elhagyni az egyik lécet csak amiatt, mert egy eresztős szakasz után bele kellett állni egy nagyobb fékbe.

Áronnal beszélgetve jött például egy olyan eset gondolata, amikor biztosan állítanánk kötést: Mondjuk a visegrádi csapatommal kimegyünk egy nagyobb terepre végre döngetni egyet, és ott vár minket az éjszaka leesett 20-30 centi friss hó, ami viszont kicsit összeesett, vizes, nehezen síelhető. De azért mégiscsak friss hó, tehát bele kell mennünk, nem hagyhatjuk szűzen. :-)
Ilyenkor -főleg, hogy ez a műfaj egyeseknek esetleg nagyon új-, mert ilyen hóban gyönyörűen lehet térdet szaggatni, ezért a nehéz hóval ismerkedést biztosan kijjebb engedett kötéssel kezdenénk. Így legfeljebb gyakrabban hagynánk el a léceinket, de a térdek megmaradnának.
Viszont visszatérve a pályára döngetni már nem maradhatna úgy a kötés, vissza kellene tekerni normál erősségre.


És hogy ezek után miért is nem állítgatjuk a kötést állandóan, illetve miért nem biztatunk erre szinte(!) senkit?

Például mert még mindig jobb, ha valaki nem matatja a kötést, mintha véletlenül rossz felé tekergetné.

Vagy mert vannak, akik azt sem tudják, miről beszélünk. (Amikor megkérdezem, hogy "mennyire van állítva a kötésed?", a válasz ennyi: "Azt hol tudom megnézni?")

Vagy mert van, aki egy csavart sem képes ki-be tekergetni, olyannyira műszaki analfabéta. (nem vicc, tényleg van ilyen)

Vagy mert félő, hogy rossz beállításon hagyja, és úgy megy be rossz helyre.

Vagy mert az illető már olyan kondival és sítudással bír, hogy mindenhol megfelelő tempóban síel, nem fogy ki belőle az erő nap közepére.

Tehát a héten vagy napon belüli állítgatás nem való mindenkinek, szerintem elsősorban csak azoknak, akik már kicsit haladóbbak, ide-oda bemerészkednek (pl kis mélyhó), vagy hirtelen valami rettentően rossz pályakörülmények közé keverednek.



Hirtelen ennyi,még úgyis beszélgetünk tovább.