A szilvesztert ismét itt töltöttük. December 28-án reggel jó időben ki is mentünk a pályára, de meglepődve tapasztaltuk, hogy a sárga kabin csak a középállomásig jár, és feljebb sem megy semmi a fenti nagy szél miatt. Ugyanakkor a tábla szerint Dorfgasteinben minden működik. Hamar lecsúsztunk, és úgy döntöttünk, hogy ezt nem erőltetjük, így fél tízkor már ismét a szálláson voltunk. Áttervezés. Volt nálam túraléc,fóka meg minden ami kell, így azt találtam ki, hogy a középállomástól felfókázom amíg lehet, esetleg átnézek a túloldalra is. Gyors pótreggeli és átöltözés után neki is vágtam. A középállomásig fellifteztem, itt feltettem a fókát és a firnvasat és el is indultam az ülős alatti piroson felfele. Van itt egy szép faház nem messze a pályától az erdőben, ennek a teraszán vettem le egy réteget magamról, majd haladtam tovább. A szél egyre erősebb lett, elhagytam néhány gyalogos-síléces embert és egyedül maradtam. Áldottam az eszemet, hogy feltettem a vasat, mert helyenként csak ez tartott a jégen. Így viszont mehettem nagyjából direktben, apró szépséghiba, hogy a sarokemelőt így nem használhattam. Az első szálloda előtt kissé küzdelmesen értem ki a síkabb területre, ahol viszont a szél lett még erősebb. Nem véletlenül nem járt a kabinos, ijesztően lengett némelyik. Nemsokára felértem a kabinos felső állomásához. Aki járt már erre az tudja, mekkora élet van itt. Zene, emberek százai, most meg sehol egy lélek. Jó erőben vagyok, megyek tovább, szép kényelmes tempóban két órán belül felérek a Kreuzkogelhez. Természetesen ez a ház is zárva van. Bár a szél erős, a nap erőlködik, ki-ki süt. Két vékony réteg ruha van rajtam de nem fázom. Nem lehet túl meleg, mert a zsákom zsebében a pet palackos sör kezd megfagyni. A sítúrának egyenlőre vége, átszerelek és megindulok a Fulsecklift irányába, ahol már van mozgás. Délutánig itt síelgettem, a vékony ruházat miatt csak a kabinossal. Mindenhol ki volt írva, és táblázva-hálózva, hogy a hegy másik fele zárva. Ez természetesen rám nem vonatkozott, így fél négy fele megindultam visszafele. A nyeregből normál esetben le kellet volna menni a Kreuzkogel lift aljához, és innen egy erdei úton le. Én viszont nem akartam kihagyni a pályák felső részét, ezért úgy döntöttem, hogy a gerincen felgyalogolok a Kreuzkogelhez. Ezért a kis menetért nem láttam értelmét a fókázásnak. Ahogy ballagtam felfele, utolért egy motorosszán két emberrel. Megálltak és mondtak valamit. Gondolom azt kérdezhették, hogy mi a frászt keresek én itt. Mondtam, hogy hova megyek, ez nem győzte meg őket. Erre mutattam a túrakötést a lécen. Ez hatott. Mondták, hogy rendben és elmentek. December végén hamar jön az este, de még időben voltam. Jött amire egész nap vártam. Tök egyedül egy tökéletesen preparált sípályán. Pillanatok alatt a sárga kabinos tetejénél voltam. Innen a középállomásig sem tartott sokáig. Itt visszatértem az emberek közé, de már ez sem zavart. A szezon eddig legjobb napja véget ért.