Tavaly januárban volt szerencsém egy hétvégét a Montafon régióban boardozni, úgy látom, e fórum közönségének ez még nem egy ismert terep, bővíteném hát kicsit az információkat.

Szállásunk egy ismerősnél volt Bartholomäberg-ben 1200 méter magasan, 600 méterrel alattunk Schruns, szemben a Golmerjoch, körülöttünk csak a hó és a csend.

Az első nap, szombaton a Hochjoch-ot céloztuk meg: leginkább széles, kék pályák az erdőhatár felett, csupa ülőlift, a völgyből pedig egy kabinos és egy gondolás visz fel (a kabinossal sokkal gyorsabban fel lehet érni!). Érdekes megoldás a jegyeknél, hogy csak a min. 3 napos jegyek érvényesek a többi hegyen is, illetve az, hogy itt a napijegy csak vonalkódos, viszont mindössze a völgyállomásokon kell használni, a felső részeken nincsenek kapuk! Nekem ez új volt, ilyen megoldással még nem találkoztam. Persze nyilván logikus, a pályák alja is magasan van, aki 1800 méterre felmegy a saját lábán, az meg is érdemli, hogy ingyen használja a lifteket.

A hegyen -14 fok, szakadó hó, bár az már addig is volt rendesen, a pályák mellett is csábítónak tűnt a terep, de már nem volt érintetlen, ennek ellenére viszonylag sokat sikerült szűzhavazni. Legjobb terep erre a 3-as fekete pálya oldala volt, néhány "örömtől sikongatós" nyomot sikerült ott húzni, de sajnos az ismeretlen terep miatt nagyon messzire nem merészkedtünk.

Itt található a "világ leghosszabb síalagútjaként" reklámozott átkötés a Sennigrat csúcsa alatt, majd' 500 méter, de olyan enyhe a lejtése (nyilván biztonsági okokból), hogy boarddal nagy kihívás átcsúszni rajta, ha nem veszel elég lendületet előtte. Viszont érdekes, ez kétségtelen.

A hegy másik oldala sajnos kimaradt, nem jártunk a Kreuzjoch-Zamangspitze-Fredakopf közötti háromszögben, cserébe találtunk néhány kezeletlen, de jó sok hóval megáldott síutat, ahol próbálgattuk a meredek pályán, túrt hóban való csúszást - én boarddal pedig sokszor a "Snow Inside" című játékot.

A nap végén még egyszer kipróbáltuk a Talabfart-ot, ami kb. 7-8 km, pedig nekem már akkor sem tetszett, mikor egyszer délelőtt lecsúsztunk rajta, plusz most még sokan is voltak a gyakran szűk, 180 fokos kanyarokkal tűzdelt pályán, de hát ez legyen a legkevesebb, mégsem jobb volt, mint kötélen lejönni!

Vasárnap a Golm-ot vettük irányba. Szerkezetileg hasonló, mint a Hochjoch, csak kb. 150 méterrel alacsonyabb, de a legfelső felvonó így is 2120 méterre visz. Délelőtt szikrázó napsütésben tudtunk csúszni, végre nem csak éreztem, de láttam is a buckákat, délutánra viszont megfogott a hegy egy felhőt, amiből még a hó is bőszen esett.

Egynapos jegy itt is csak helyben érvényes, viszont mindenhol beléptetőkapu volt, szerencsére már a "no hand" rendszer, pedig a kártya csak egy vastagabb papírnak tűnt.

A kabinos felvonó középső állomása felett hatalmas famentes területek, baromi széles, főként piros pályák és csábító, csak épp az ismeretlenbe vezető érintetlen lejtők vártak, meg rengeteg síelő, boardos. Szerencsére itt is volt még olyan terület a pályákhoz biztonságos közelségben, ahol legalább térdig érő hóban lehetett csúszni, főként a 7-es pálya fölötti részen, a 87-es felvonó nyomvonala körül. Az utolsó menetnél itt jól meg is szívattam magam, nem voltam már elég szemfüles, és pont egy gödör alján fogyott el a lendület a deszkából, jó 5 perces harc volt, mire kiküzdöttem magam a combközépig érő hóból.

Érdekes volt még a Diaboloabfahrt, amit az Alpok egyik legmeredekebb pályájának mondanak (70%), de ez csak a legfelső szakaszára érvényes, a többi legfeljebb sötétkék. Egy dolog miatt biztos jó a fekete pályás jelölés: nem sokan mernek rámenni, mert csak felülről megközelíthető (újabb alagút, ezúttal egy mozgójárdával, hogy visszafelé is lehessen közlekedni benne... fene a jó dolgukat...), viszont így újabb szűzhavas területek maradtak érintetlenek.

A Talabfart itt sem izgalmas, a nap végére a jégrétegig letúrt lett, szerencsére napközben nincs rászorítva az ember.

Magyarországról kicsit messze van, de ha vki eljut Voralbergbe, és több napot tud rászánni, ezen a részen igazán jó hegyeket lehet kipróbálni! Az árát itt is megkérik, ez nem vitás (39 euró a napijegy), de biztos havat és komoly pályákat, rendes felvonókat kap érte az ember.

Hütték szokásos osztrák színvonal, délben tömegnyomor, de jó kaják, nagy adagok.