Február 3-7-ig síeltünk Goldecken, ez volt az első külföldi utam. (Előtte két napot voltam a mi Eplényünkben :)) Mondanom sem kell, már 2 héttel előtte izgultam, nagyon vártam, listát írtam (Az itteni nagy lista segítségével is, ezért nagy köszönet!), amit minden nap átnéztem, nehogy valami itt maradjon. Iskola szervezésével indultunk Nagykanizsáról 2-án, délután 3-fél 4 körül. Összesen 30-an mentünk, 2 kisbusszal, és egy utánfutóval, amibe a csomagokat és a léceket pakoltuk. Útközben 4-szer álltunk meg, benzinkutaknál, nem sietős tempóval este 8-9 felé érkeztünk meg, egy kis keresgélés után a Seebodeben található Gästehaus Bärwald-ban vacsoráztunk, az ezt következő napokban is itt ettük a reggelinket, és a vacsoránkat úgyszintén. Az egész személyzet magyar, többségben magyar vendégek is szálltak meg. Az étel, hát...arról nem sok minden jót tudok elmondani, olyan alsóbb kategóriás menzaszerű. Az evőeszközökön rajtmaradt ételmaradékok fogadtak minket, a sültkrumpliban pedig egy műanyag zacskódarabot is találtunk. Egy esetet kiemelnék, ami nagyon nem tetszett: A kiszolgáló hölgy véletlenül levert egy edényt, amiben kanalak voltak, az egész szétszóródott a földön, összeszedte, és visszarakta a helyére. Néztünk nagyot, hogy ezek után azokkal együnk, el se mossák??! Na mindegy. Ami viszont ízlett, az a reggeli frissen sült ropogós kis cipó, és az egyik este kapott csőtésztás-darálthúsos kaja.

A szállásunk a "Pension Elisabeth"-ben volt, amiről csak jót tudok elmondani. Egy úr és egy hölgy voltak a tulajdonosok, osztrákok voltak, nagyon kedvesek. Az egész panzióban csak mi laktunk, ami mellett közvetlenül a Dráva folyik. Az én szobámtól kb. 5-6 méterre, az ablakból látni lehetett. Reggel sok vadkacsa hangjára ébredünk. :)) Mindegyik szobában van DVD-lejátszós TV, kb. 100 csatornával, és mindegyikhez tartozik fürdőszoba is. Szép, rendezett, nem rég felújíthatott szobák voltak mind, a fürdőszobában volt hajszárító is. A fűtéssel nem volt semmi probléma, mindig meleg volt.

Az első síelős nap, reggeli után kis keresgélés után (véletlenül egy szűk hegyi útra tévedtünk) a Goldeckbahn I-el mentünk fel az 1640 m-en lévő Mittelstation-ig, mert voltak teljesen kezdők is, és a tanulópályák ott vannak. A pályatérképen az áll, hogy ez csak nyári használatban működik, de ment most is (Két kb. 25-30 személyes kabin felváltva.) Onnan mi továbbmentünk a 2059 m-en lévő Bergstation-ra, ahol kutyahideg fogatott minket, -17 °C és 40-50, néhol 60 km/h-s szél, és felhős, borult idő. A hó kemény volt, és a szél miatt a porhó, ami volt az lekerült a pályáról, sajnos nagyon sok apró, 1-2 centis kődarab volt a hóban, amiknek köszönhetően a lécem a nap végére úgy nézett ki, mintha már egy hete csúsztam volna vele. A pálya viszont inkább kemény volt, mint jeges, nagyon jól lehetett síelni az első napbon, alig voltak a pályán, volt, hogy délután kétszer is úgy jöttem le 1-2 pályán, hogy nem találkoztam senkivel, meg is ijedtem, azt hittem mindenki hazament. :))

Második nap ugyanilyen idő fogadott minket, még kevesebben voltak, a felvonókon abszolút nem volt sorban állás. A mi csoportunk síelt szinte csak az egész pályán, mellette kb. voltak vagy 20-an. A személyzet majdnem többen volt, mint a síelők. :) Ezen a napon sajnos történt egy baleset, az egyik fiú síelő társunk elesett, majd levitték a kórházba megröntgenezni, eltört a kulcscsontja. Biztosítása szerencsére mindenkinek volt.

Harmadik nap csodás volt, kisütött a nap, ami a nap végéig ki is tartott, gyönyörű időnk volt, élvezet volt a síelés, a felvonóknál sem kellett 1-2 percnél többet várni, tömeg nem volt. Az elején már az újonnan épült 8 személyes kabinos lifttel mentünk fel, mert a kezdőknak már jobban ment. Megint volt egy baleset, az egyik kísérőtanár (aki bordozott) ment össze éppen előttem egy síelővel, hanyatt vágódott, a sisakja is eltört. Nem ájult el, de miután lecsúsztunk az egyik hüttéhez, mondta, hogy nem emlékszik, hogy mi történt, és nem tudja, hogy hol van. Őt is bevitték, megröntgenezték, de csak agyrázkódást kapott, komolyabb baja nem történt.

A negyedik napon megint beborult az ég, és reggel egy kis hó is esett, a szél megerősödött, de korántsem volt akkora, mint az első két napon. A pályák kiválóak voltak az előző esti hóágyúzásnak köszönhetően. Kövek alig látszódtak a pályán. Ha mégis felkerült, a személyzet tagjai, akik egész nap a pályákat járták, a nagyobb köveket összeszedték és a pálya szélére dobálták. Sajnos megint volt egy baleset, az egyik lány esett a vállára, és az ínszalagja szakadt el részlegesen.

Az ötödik napon hajnaltól kezdve egészen estig szakadt a hó, délig 10-15 centi eshetett. 4-5. lecsúszást követően már tiszta bucka volt az egész pálya, sokan is jöttek, volt sok kezdő csoport. Nem lehetett gyorsan menni, legalább is én az én (a többihez képest) vékony léceimmel nem mertem, mer nagyon dobáltak a buckák, féltem, hogy elesek. A végén zakóztam is egyet, nem nagyot, már annyira el voltam fáradva, de azért csak csúsztam. Az 5-ös pálya nem volt nyitva, és a csákányos sem ment, a szél viszont ráhordta a havat, ami volt vagy 1 méteres is, 30-40 centi porhó, alatta keményebb. A csákányos szűk és meredek nyomvonalán jöttem le párszor és mellette, majd szóltam a barátomnak, aki a hüttében punnyadt, hogy jöjjön, nagyon jó helyet találtam, csúsztunk egy párat, aztán már pályazárás volt.

A 2059 m-en lévő Bergstation-on van egy hütte, abban ebédeltünk mindig. Ki szeretném emelni, hogy nagyon tetszett a szakács, hatalmas lelkesedéssel csinált mindent, mindenkire mosolygott, én még sehol sem láttam ilyet. :) A pénztáros hölgy is kedves, ahogyan az egész személyzet, csak jó tapasztalataim vannak.
A gőzgombóc valami isteni finom, ott ettem életemben először, mindenkinek ajánlom, és a körülményekhez képest szerintem nem is drága, vaníliaöntettel 4,90 €.
Bécsi szelet sültkrumplival 8-9 € körül volt, de akkora húst adnak, hogy alig fér a tányérra, és az is nagyon finom! :D

Elég hosszúra sikeredett, de muszáj volt leírnom. :) Életem legjobb hete volt ez, nem volt rossz döntés, amikor 2 éve elhatároztam, hogy belevágok a síelésbe. A tábor végére már nagyon jól ment, szerintem sok tapasztalatot szereztem ezen az 5 napon.