A pálya aljában.

A hütte fenn a hegyen.

A Papageno kabinos lift felső állomása mellett. Akár innen is indulhatunk.

Az első megállás. Az erdőben meglepően sok és jó havat találtunk.

A lejtés is megfelelő.

A keresztező erdei utakon (szerencsére nem túl sűrűn vannak) bevártuk egymást, majd csúsztunk tovább lefelé.

A sífutóúton kicsit felgyalogolva szinte mindenhol érintetlen volt még a terep.

A bőség zavara: szabadon választhattuk meg, hogy honnan induljunk és sehol egy nyom.

Jobbnál jobb tisztásokat találtunk.

Az utolsó csúszás előtt a régi sífutóúton indultam el, de már egyedül.

A legszebb arcát mutatta a téli erdő.

Sítúrázók nyomai segítettek, hogy könnyebb legyen a haladás a mély hóban.

Már ezért megérte.

De utána a csúszás is tökéletesre sikerült (és a nap csúszása lett).

Másnap is visszajöttünk. A Roßbrand sífutópálya. Balra a régi, jobbra az új.

Érdemesebb az alsón elindulni, mert feljebb már alig van lejtése a hegynek.

Az erdőben még mindig érintetlen a hó.

Szerencsére kissé emelkedik az út, így mindenképpen gyalogolni kell. Ez nekünk így jó, mert kevesebb lesz a nyom.

Gyönyörű

Ez is gyönyörű

Mindenhol gyönyörű

Az egyik indulási pont.

Megtaláltuk a tegnapi utolsó csúszásom nyomát.

A legtávolabbi tisztás. Innen indulva teljesen el lehet kerülni a patakokat.

Az utolsó csúszás előtt.