Attól, hogy régi és nincs fűtött ülés, még ugyanúgy felvisz a hegyre.
Kerestem egy helyet, ahonnan indulhatok. A képek kontrasztját megnöveltem, de a valóságban a ködtől nem sokat láttam.
Sok volt a mély katlan, melyek elég lavinaveszélyesnek tűntek. Ezért lehetőleg a gerinceken csúsztam.
A meredekség 45 fok! Sokáig ennyi, egyenletesen.
A másik oldalon is van egy gerinc.
Innen nagyot lehet repülni, ha nem figyelünk.
A kabin belülről. Nem valami tágas.
A hátsó húzós lift. Ez a rész tetszett a legjobban. Hol a tömeg?
Itt is végig jó meredek a terep a tetejétől az aljáig.
A törpefenyves olyan mint a Chopokon, de meredekebb.
Ezzel az ülős lifttel lehet visszajutni a csúcsra.
Az ülős lift melletti terep. De aztán mégis inkább visszamentem a húzóshoz.
Kimentem oldalra és ezt találtam.
Finom.
A nap végére kezdett oszlani a köd, még éppen az utolsó csúszás előtt.