Attól, hogy régi és nincs fűtött ülés, még ugyanúgy felvisz a hegyre.

Kerestem egy helyet, ahonnan indulhatok. A képek kontrasztját megnöveltem, de a valóságban a ködtől nem sokat láttam.

Sok volt a mély katlan, melyek elég lavinaveszélyesnek tűntek. Ezért lehetőleg a gerinceken csúsztam.

A meredekség 45 fok! Sokáig ennyi, egyenletesen.

A másik oldalon is van egy gerinc.

Innen nagyot lehet repülni, ha nem figyelünk.

A kabin belülről. Nem valami tágas.

A hátsó húzós lift. Ez a rész tetszett a legjobban. Hol a tömeg?

Itt is végig jó meredek a terep a tetejétől az aljáig.

A törpefenyves olyan mint a Chopokon, de meredekebb.

Ezzel az ülős lifttel lehet visszajutni a csúcsra.

Az ülős lift melletti terep. De aztán mégis inkább visszamentem a húzóshoz.

Kimentem oldalra és ezt találtam.

Finom.

A nap végére kezdett oszlani a köd, még éppen az utolsó csúszás előtt.