A Gastein-völgy szomorú állapota miatt jöttünk el ide, ahol egy teljesen más világ fogadott

Elindultunk a csúcsról, persze nem a pályán, és oda kellene átjutnunk a felvonó alá

30 cm friss porhó, de még nincs alapja. Ez nem is olyan nagy baj, mert füves a terep

Az átcsúszás elsőre nem sikerült, ezért ezen az erdei úton tértünk vissza a pályára

Igazi könnyű, száraz és hideg porhó

Ilyen az, amikor a rossz oldalon állunk (át kell mászni a patakon)

Ennyi hó esett

A G1-es felvonó

Nem hibátlan a terep, mert sok a lankás rész

De nagy előnye hogy nem sziklás, így már elég is volt ez a hó (majdnem)

A kabinos lifttől (lefelé nézve) jobbra egy nagy legelő található

A lejtése éppen elég, de jól meg kell ereszteni, ha friss a hó

Érdemes a jobb szélre kimenni és úgy kikerülni a letörést

Ez a hegyoldal annyira szélvédett, hogy függőlegesen hullik a hó, miközben a csúcson süvít az északi szél

Elégedett mosoly az arcokon. Elhatároztuk, hogy másnap is ide jövünk.

Sikerült rábeszélnünk Endrut is

Éjjel is esett még 30 cm friss hó és ez így már bőven elég

Itt is sétáltunk egy keveset

Az ilyen patakvölgybe érdemes nem belekerülni

Nemsokára el fog állni a hóesés

Itt is egy lanka. Ezért nem ez a tökéletes hely, de szeretjük

A Resterhöhe alsó része, balra a sípálya egy szakasza látható

Az utolsó csúszás. Ismét a kabinostól jobbra indultunk

De megálltunk, mert olyan csodálatos volt ez a látvány

Égi jel az év utolsó napján

Ilyet csak egyszer lehet látni az életben