Hajnalpír a szemben lévő hegycsúcson.

Sportgastein a másik oldalról. Korán volt még.

Az elmúlt meleg napokon a gonoszabb helyekről már mind lejöttek a lavinák.

Új élmény és egészen beleszerettünk: a splitboard.

Hátunk mögött jött fel a nap.

A hómezőn átvágva haladtunk tovább célunk, a déli kuloár felé.

A kuloár kijárata.

A lankás alsó rész. Itt még mosolyogtunk :)

Ez még splitboarddal könnyen járható volt.

A jobb oldalt már elkezdte sütni a nap, ezért mi az árnyékos bal szélen haladtunk egyre feljebb.

A kuloár egyre meredekebb lett úgyhogy végül le kellett csatolnunk.

A mély hóban egyre nehezebb lett az előrejutás és minden lépésre oda kellett figyelnünk.

Már elérhető közelségben a vége, de végig az árnyékban kell maradnunk.

Emiatt még feljebb másztunk, hogy megkerüljük a kuloár napsütötte felső részét.

Felértünk a platóra, de továbbmenni már nem maradt több időnk. Itt vártuk meg a társakat, akik fentről érkeztek.

Addig pihentünk és átszereltük a splitboardot.

Hátul sítúrázók látszanak, akik mind a rövidebb északi kuloáron jöttek fel. Lehet, hogy mi mégsem a legjobb útvonalat választottuk?

Tőlünk balra a lejárat, ahonnan a társakat vártuk. A hátsó napsütötte hegyoldalon spontán lavinák gördültek le.

Megérkeztek Endruék. A közös lecsúszás lesz a jutalmunk.

A napsütés hatására már a kuloárban is egyre labilisabb lett a hó. Ezt a kis lavinát már mi indítottuk el.

Egyenként indultunk és oldalra kitérve vártuk meg, hogy lemenjen, aminek le kellett.

A kis kör jelzi azt a helyet, ameddig feljutottunk. A csúcsot most még nem értük el, de sok tapasztalatot szereztünk.