Sportgastein felülről

Mölltal: balra letértünk a pályáról, jobbra középen a sárga tábla jelzi, hogy jó helyen járunk.

Az egyik lehetséges beszálló: egy kis bevágás a gerincen a Baumbachspitze után déli irányban.

Lenyomott, de sima hófelszín. Sehol egy nyom.

A felső, viszonylag meredek szakasz.

Hosszú ívek és a sebesség élvezete.

Endru kamerája hátrafelé vett minket.

Ferkó.

Ferkó és én.

Endru széttárt karokkal. Tényleg nagyon jó volt.

Közeledünk a gleccser völgyéhez.

A Sclapperebenkees végén, baloldalról kerüljük ki a sziklakúpot.

Az átjáró viszonylag meredek és jeges is.

Schlapperebenkar

Kissé lemaradva jövök én is.

A Schlapperebenkar könnyű lejtőjének vége.

Ez egy kellemes rész.

A végén balra elérjük a lejáratot.

Meredek és sima. Óvatosan megyek.

Ferkó jön.

Oberer Burgstall, azaz "erkély". Mögötte ott van a szakadék.

Keressük a lejáratot.

Endru tanácstalan.

Végül megtaláltuk. Ez itt a legveszélyesebb szakasz, nem szabad elesni.

Olyan óvatosan ereszkedünk, mintha tojásokon lépkednénk.

Közben többször ellenőriztük a GPS-t.

Lenézve semmit sem láttunk.

Óvatosan jobbra tartva a sziklafal alatt haladtunk...

... oldalazva a kuloár felé.

Endru: "Már látom a kijáratot!"

Ez már majdnem a kuloár.

A déli kuloár. Abban is lejöhettünk volna, ha merünk.

A felső rész jóval meredekebb, ezért jobb volt kikerülni.

Innen lefelé már nem okozhat gondot.

Ez egy klasszikus, szép, széles kuloár porhóval.

Felszabadult csúszás a kijárat felé.

Ferkó és én rajzoljuk az íveket.

A kuloár kijárata.

Innen balra tartunk a széles hómezőn.

Kiértünk a fényre. Már nincs sok hátra.

Leérkezés a völgybe, szemben a sífutóutak.

Az elmaradhatatlan kézfogás.

Endru: "Húúú..., én mekkora király vagyok!"