2 hét Risoul-ban. ( 2010 január 02-17)
Autóval tettük meg a közel majdnem 1200 km-t Risoul-ig. A magyar autópályaszakaszt /M7/ elhagyva Szlovénia autópályáin folytattuk utunkat / A5-A1-H4 /. Olaszországban egy 17 km-es gyorsforgalmi úton / RA17/ haladva értük el az A4-es autópályát amin Torinóig autóztunk. Torinótól az A32-n haladtunk az Oulx-i kijáratig. Innen már majdnem „minden út Risoulba vezet”.
Risoul 1850-be kb. 16 órakor érkeztünk meg. Parkolóhely keresgélés után irány a SARA recepció, szoba ill. bérletfelvétel. A franciákban ismét kellemeset csalódtunk az igényelt/fizetett 4 fős apartman helyett egy 6 főst / PEGASE / kaptunk amelyben hárman voltunk az első héten. A kilátás a szobából a risouli völgyre irányult, látva azokat a településeket amelyeket a felfelé vezető út során elhagytunk.
Az első napon még ismerkedtünk a már ismerős pályákkal. A pályák állapotán észrevehető volt a szokatlan decemberi "enyhülés" kártékony hatása. Egy-két pályán észrevehető volt az eljegesedett alap / "clos du vallon", "olympique sup.", "resiniere", "aigles"- nagyon jeges volt /, az olympique pálya alsó része pár napra le volt zárva és folyamatosan hóágyúzták / a pálya D-i kitettsége erősen megszenvedte a december végi enyhülést /. De jött a második nap és vele együtt a kiadós havazás. Ettől fogva már napsütés nemigen volt, havazásban, néhol felhőben, esetleg hóviharban is síeltünk. Volt egy nap amikor annyi hó leesett, hogy másnap a Vars-i átjárót egész napra lezárták. A havazások után a pályákat nemigen ratrakolták / csak a hotelek környékén, hogy a síelők többségének megmaradjon a kedve a síelésre /. Tehát nem voltak ausztriai "asztallap" minőségű pályák, Mi ezt nem is bántuk. Lehetett mélyhavazni, buckázni, ki mit akart. Jó volt látni, hogy a Francia síoktatók kihasználták a havazást és gyereket, felnőttet egyaránt vittek bele a friss hóba és ott mutatták azokat a technikákat amelyekkel "leküzdhető" a kezeletlen pálya is. Egy-két technikát sikerült a felvonózás közben ellesni. A Vars-i oldalon a PEYNIER hegyen a "melezes" kék pálya alsó részénél létrehoztak egy új kék pályát "serre meyrand" és hozzá egy beülős felvonó is társult. A lavinaveszély egész héten az 5-ös fokozatból a 3-4 között változott. A havazásokat követően már semmi panasz nem lehetett a pályákra és a pályán kívüli részekre sem. A második hétre már átköltöztünk a LES MELEZES 4fős apartmanjába ahol már 4-en voltunk a 4 fős apartmanban. Nagy visszaesés volt az első heti szállásunkhoz képest / sajnos az itthoni szervezés miatt nem kaptuk meg egyben a kétheti szállást – ezért kellett költöznünk /. Így 1 napunk "elment" a pakolással és a végtelennek tűnő várakozással amíg a szállásunkat megkaptuk, így e napot nem tudtuk pihenéssel tölteni. A második hetünkben is csak egy nap volt amely igazán napsütéses volt, a többi az akkor már megszokott havazás, felhő, hóvihar. A PIC DE CHABRIERES csúcsához vezető tányéros felvonót nem nyitották meg így a "kilátóba" sem tudtunk felmenni a 2 hét alatt. A fórumban már említett L'HOMME DE PIERRE csúcsáról lejövő pályákat is síeltem és tényleg lendületes jó vonalvezetésű pályákat lehet itt besíelni. Különösen tetszett a "cote belle" kék pálya amely a le-fel "dombocskákkal" igencsak megkövetelte a lécek "eresztését" főleg az utolsó szakaszában a felvonóig. Itt ha nem kellő sebességgel érkezel akkor a tányéros felvonóig egy kicsit "gyalogolni" kell.
A szobaátadásokkal problémánk nem volt, rugalmas korrekt volt az átvétel a franciák részéről.
Risoul-Vars ismét hozta a "kötelezőt", remek vonalvezetésű és minőségű pályák, kitűnő lehetőségek a kijelölt pályán kívüli síelésre is. Risoul a legjobb ( számunkra legalábbis ).
Keresés
